Te mit csinálnál a helyemben, hogyan tegyem rendben az életem?
Amit tudni kell rólam, hogy jelenleg 23 éves vagyok.
Az életemet ott szúrtam el, hogy nem érdekelt a tanulás, így gyakorlatilag 8 általánosom van.
Lenne lehetőségem most 2 év alatt estin letenni az érettségit, de ahhoz el kéne költöznöm jó messzire innen, mert csak ott lehet ennyi idő alatt, itt a közelben nem, ráadásul a suli is szimpatikus, és mivel 3 éve dolgozom, így lenne rá pénzem egy albérletre ott, plusz ott is lehetne munkát vállalni... Utána pedig egyetemre mennék, bár igaz 25 évesen kezdeném akkor...
A másik problémám pedig, hogy nem igazán vagyok egy szociális ember, és nincsenek barátaim. Bár szerintem ez annak tudható be, hogy nem foglalkoztam eleget a sulival, és gyakorlatilag mindig rossz közösségbe kerültem, ahol nem nagyon volt hasonló érdeklődésű ember, mint én.
Szerintetek érdemes lenne? Nem lenne késő elkezdeni?
Abban biztos vagyok, hogy megtudnám csinálni, és az egyetemet is majd.
Itt a motiváció fenntartását érezném gondnak, illetve azt, hogy hihetetlenül lusta vagyok, valószínűleg ezért nem sikerült a múltban sem elvégeznem.
Köszönöm a segítséget.
Azért az elég komolytalan kijelentés 8 általánossal, hogy te doktorálni akarsz...
csináld meg a BSc-t aztán ráérsz továb gondolkozni rajta, merre tovább.
Komolytalan vagy nem komolytalan valamilyen célt meg kell határozni.
Ne a 8 általánosból indulj ki, hanem a koromból.
Akkoriban elsősorban nem az intelligenciám és egyéb dolgok voltak az akadályozó tényezők a gimnázium elvégzésében, hanem a mentális problémáim (súlyos depresszió, szociális fóbia, stb.).
Amik idő közben megoldottak szerencsére.
Illetve akkoriban nem volt motiváló erő sem, hogy letegyem az érettségit, mert fogalmam sem volt, hogy mit szeretnék utána csinálni. De most így pár év alatt lett egy hobbim gyakorlatilag, ami sosem hittem volna hogy érdekelni fog. És ez irányba szeretnék továbbmenni, és a tananyag nagy részét már most tudom, hiszen ez a hobbim, egész nap ezeket olvasom, úgyhogy én jobban félek egy érettségitől, mint egy azon a szakon mondjuk egy MSc képzéstől.
Összességében abból indultam ki amit eddig leírtál. Nem tudom milyen pontosan a szakterület a mit kinéztél és miylenek ott a képzések, de azért ha végiggondolod. Ha tök egyenesben tudsz maradni, ami valljuk be ennyi kihagyás után kérdéses akkor minimum:
Érettségi 2 év
Bsc 3,5 év
Msc 2 év
Tehát már el is ment alaphangon majdnem 8 év, plusz a beiratkozás miatti csúszás, esetleg még némi csúszás egy egy tárgynál. Utána a doktori még szintén nem egy év.
Persze legyenek célok, de valószínűleg kisebb léptékben kellene gondolkozni. Legyen BSc diplomád, legyen terved arra, hogy azt hogyan szerzed meg. Ráérsz utána agyalni tovább. Irreális célok csak nyomasztják az embert.
Oké, értem miről beszélsz, jogos a felvetés.
Most hagyjuk az éveket, a lényeg hogy amikor és ahogy a lehetőség megvan rá, akkor szeretném ezeket megcsinálni.
Ha tudod, mit szeretnél tanulni, és érdekel is, akkor nem lesz gond a motivációval. :) Legalábbis nekem így volt.
A gimit végigkínlódtam, mert a kötelező matekot heti 5 óraszámban rühelltem, és nagyon fárasztóak voltak a kötelező reál tárgyas órák... Sosem érdekeltek, nem szerettem tanulni őket.
Főiskolán 4,5 feletti értékkel végeztem, mert végre csak azt kellett tanulni, ami érdekelt (angol). Jó, ott is voltak olyan tárgyak, amelyeket kevésbé szerettem (pl: nyelvészeti előadások), de még mindig szívesebben tanultam őket, mint a matekot/fizikát/kémiát stb.
Szóval hajrá! Szerintem vágj bele!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!