Ti hogyan küzdötök meg a megpróbáltató, stresszes helyzetekkel?

Az első észrevételedre azt tudom válaszolni, hogy ha valaki valamilyen problémával kerül pszichológushoz, akkor a pszichológusnak nem az a feladata, hogy megoldja a páciens életét, de még tanácsot sem adhat, együtt kell fejlődni, összefüggésekre rávilágítnai. Így nyilván nem csak a pszichológus munkáján múlik az eredményesség, azt gondolom nem egyszerű pálya e szempontból.

Másrészt a kritikákat elfogadom, de vannak szabályok, amiket be kell tartanom a műhelymunka elkészítésében, így nem igazán van olyan opció, hogy kitalálok mondatokat, amiket hasraütésszerűen skálázom stb. Remélem így már érthető, ha nem, akkor nagyon sajnálom.

Statisztikám nincsen arra vonatkozóan, hogy a terápiák mekkora részben sikeresek, nem jelenteném ki, hogy x százalékban sikeres vagy sem. De szemléltetek egy példát: egy evészavaros beteget elhoznak pszichológushoz, elhiszed, hogy nem lesz könnyű áttörni ezt a betegséget? A legellenálóbb és legrafináltabb betegség. Vagy aki depressziós, elhiheted, hogy annyitól nem gyógyul meg, hogy azt mondom neki, hogy az élet szép. Sőt joga van ahhoz, hogy megtagadja a terápiát.

A második pontodra pedig annyit tudok mondani, hogy nyugodtan kereshetsz pszichológiai mérőeszközöket, magyarra adaptált mérőeszközökről is találhatóak anyagok, amiben a megbízhatósági mutatók is fel vannak tüntetve,az elmélet amire alapulnak, eddigi ismeretekre stb. de szívesen átküldöm privátba az általam használt eszközök magyar publikációit.

(egyébként örülök, hogy téged mérnökként így érdekel ez a téma, de én pszichológus hallgatóként, aki nem ért a mérnöki dolgokhoz, nem kezdem el támadni a mérnökök által használt eljárásokat, úgy hogy semennyi ismeretem nincs róla)