Hogyan szoktátok lekezelni, ha valaki állandóan hülyeségeket mond?

Például a csapatban ketten hobbi testépítők vagyunk. Legutóbb éppen erről témázgattunk, amikor jó szokása szerint megjelent, fél pillantig tüsténkedett körülöttünk és kifülelte hogy miről folyik a szó, majd berobbant és lelkesen kioktatott minket, hogy nade ám nem úgy van az, és a hetedik unokatestvére is sportol és ezt meg azt csinálja (oltári nagy blődségek). Ő maga a jó életben nem mozgott többet, mint hogy futna a busz után, fogalma sincs a dolgokról, de azért beleokoskodik :D Beleszövegel diétákba, számára ismeretlen hobbikba, családi életbe, bármibe. Akárkik akármiről beszélnek ő pillanatok alatt ott van, hogy átvegye a szót. Megszólít mindenkit, kényszeresen beszél.

Mindenkivel ezt csinálja. Bárki bármit mond, neki van jobb, hasznosabb, okosabb hozzáfűznivalója. Ha véletlenül nem rajta a világ szeme hanem más ember fel mer szólalni a társaságában, akkor még ráadásul furán is néz rá :D

Sajnos neki abszolút nincs önkritikája, messziről látszik rajta, hogy sértődős fajta. Nem is ismerek senkit, aki egyáltalán megpróbálta volna kikezdeni a logikáját, mindenki ráhagyja a hülyeségeit és megy tovább az élet. Itt ilyen pár másodperces feszélyezett csend szokott lenni a mondandója után, kínosan összenézünk a feje felett és jó esetben témát váltunk :)

Elég régóta van már ott :) Szerintem minden új ember - beleértve engem is -, elköveti azt a hibát az elején, hogy elkezd magyarázni, de ilyenkor esküszöm, feljebb emeli a hangját és mondja tovább a magáét, vagy képes még megmagyarázni a maga blődségeit. Nem lehet mit kezdeni vele, így a legegyszerűbb.

Úgy mondanám, hogy kollektíve tudja mindenki hogy hülye és meg se halljuk, amit mond. Csak ez így meg már nekem kínos :D

Ó, annyira vártam az első ilyen kommentet :D

Én is szoktam zöldségeket mondani, mindenkivel előfordul. Volt, hogy utólag jöttem rá és tök ciki volt.

Szerintem elég egyértelmű, hogy ha valaki kényszeresen beszél és olyan dolgokba belefolyik amihez halvány gőze sincsen, akkor okosat mondani nem fog. Eddig életemben egyszer hallottam tőle értelmeset, amikor véletlenül a saját hobbijáról beszélt és nem mások beszélgetését csapta szét.

Egyébként valószínűleg pont ez piszkálja a csőrömet. Ha én vlaami marhaságot mondok, akkor szeretném, hogy helyben kijavítsanak és ne hónapokkal később is azon piszmogjak, hogy mekkora hülyét csináltam magamból. De én nem vagyok sértődős fajta és elismerem, ha valami nem stimmel, emellett meghallgatom a másik érveit és nem kötöm az ebet a karóhoz akkor is, ha már nekem is nyilvánvaló hogy itt én fogok veszteni.

A kollegína ennek pont az ellentéte, tehát nem lehet ugyanígy lekezelni.

Egy-kétszer még belefér a konfrontálódás na de napi többször... meg egyébként is, mi a fenének :D Ezért hagyja rá mindenki, mert csak felesleges háborúskodás lenne belőle. Alapjáraton barátságosnak tűnik, senki nem akarja kiutálni, csak mert kicsit lökött.