A pedagógusnak vitte túlzásba? Átadni villamoson a helyet? (többi lent) 16/l

Szoc. gondozó és ápolónak tanulok, pontosabban masszőrnek, de ahhoz először el kell ezt végeznem + rengeteg lehetőségem lesz ha elvégzem ezt a szakmát. Ma, amikor mentünk egy külső helyszínre intézményt látogatni, számra pontosan 23 megállót kellett mennünk (persze visszafelé is). A villamos tömve volt, a táskám húzott lefelé, viszont nem akartam lerakni, mert az egész villamos tiszta latyak volt + értelemszerűen - mint mindenki - le akartam ülni, mert hát 23 megálló az 23 megálló. Ötször vitték el a szemem elől a helyet. A pedagógus egy ablak melletti helyen ült, a mellette lévő helyen pedig egy nő, aki mögött én álltam. Mikor felállt és az ajtóhoz ment, lecsaptam a helyre, mert még mindig volt tízen akárhány megálló. Erre köszöntem szépen, mondhatni lecs szett amiért leültem, mert az tanár úr (az ofőm) akar oda leülni, és, hogy megkérdezhetném. Ok. Felálltam onnan. Az ofőm (aki pár megállóval azelőtt csatlakozott be) azt mondta nyugodtan üljek le, de ezek után (amúgy sem bírom azt a nőt, egyik jó tanuló osztálytársamat csak azért cseszte le, amiért elmesélte, hogy örültek otthon a szülei az félévi átlagának) egyrészt nem akartam mellé ülni, másrészt ha annyira akar, üljön le a tanárom - és mellesleg nem mondta, hogy le akar ülni, ugyanis minden szót hallottam amiről beszéltek.

Mikor visszaértünk az iskolába, elkezdett kiselőadást tartani nekünk. Lényegében azt mondta, hogy megkérdezhetnénk, többet kérdezhetnénk, hogy ki szeretne leülni, amikor látunk egy idősebb embert, mert hát mégis csak gondozók leszünk, már aki eljut oda - tette hozzá. Azzal egyetértek, hogy ne sz rjuk le, ha egy idős bácsi bottal sántikál, de most azért nem fogom minden egyes pillanatban azt lesni, hogy mikor száll fel egy idős ember aki talán le szeretne ülni. Úgy vagyok vele, amikor meglátok egy ilyen idős bácsit vagy nénit (mert amúgy mindig az ablakon nézek ki zenét hallgatva amikor egyedül utazok mert utálom az idegen tömeget), akkor persze, megkérdezem, illetve ha pont a közelemben áll meg. Most azért nem fogok elmenni négy métert, hogy megkérdezzem le akar e ülni, ami alatt aztán elfoglalják az ülőhelyet, amivel aztán egyikünk se nyer. Nem vagyok bunkó, van empátiám és segítőkész is vagyok, viszont amikor 40 percet utazok egyedül akkor nem azt fogom szánt szándékkal nézni azalatt az idő alatt, hogy mikor adhatom át valakinek a helyemet.