Érzi valaki úgy, hogy kilátástalan helyzetben van? Ha igen, miért?

Szia!

Én otthagytam a munkahelyem, családi tragédia miatt. Elköltöztem a fővárosból egy kisebb vidéki városba édesanyámhoz, nemrég sikerült munkát szereznem, addig meg tudjaatököm mennyi más egyéb helyre nem sikerült bekerülnöm. Most takarítok éjszakánként.

Utána valószínűleg külföldre kerülök, ezen vannak rajt az idősebb testvéreim. Bármi is lesz, ez egy jó ideig nem én leszek az aki kezébe veszi az életét.

21F

Pont, mint hármas válaszoló. És még a "százalékunk" is ugyanannyi. :D

Miért? Mert nem vagyok erre a világra való. Pedig pont semmi gondom nincs, szóval elvileg minden fäsza, aztán mégis egy totális hiábavalóság a létezésem.

Szeretethiányom van. Volt egy lány, akivel minden rendben lehetett volna és jól alakult, de én valamiért ellöktem magamtól. Egyszerűen azóta sem tudom miért.

Aki ragaszkodna hozzám azzal nem érzem jól magam, aki pedig nem, az hiányzik és csak csalódást okoz rendszeresen.

Én nem vagyok. Felülkerekedtem ezen a dolgon, és végre produktívan éltem a napjaimat, mindig újult erővel.

Ez most is így van, de egyre jobban úgy gondolom, hogy... mindenem megvan, nincs hova fejlúdnöm, nincs új, amit átélhetnék. Problémát kell gyártanom magamnak, kilátástalanságba kell taszítanom magam, hogy találjak valamit, amitől... élek.

Tehát ja, változásra van szükségem, valami spontánra, ahol nem én irányítok, és valami újat tapasztalhatok