Azt mondják hogy a 20-as évek a legszebbek, ez csak szerintem hülyeség?

Aki mondja, az a saját nevében beszél. Én is ezeket tartom a legszebb éveknek, a saját nézetembõl.

Amiket leírtál, azok a te problémáid. Sajnállak.

Persze, vannak nehézségek, de mikor nincsenek? :D Már nem vagy gyerek, még nem vagy öreg... Sok izgalmas változás... Teljesen érthető, ha ezt mondják, bár nekem sem tetszettek a saját huszas éveim. A gyermekkorom és a harmincas éveim eleje is sokkal jobb volt. Kocsit és házat nem akárki vesz a huszas éveiben, én nem is akartam. A nekem való, életreszóló partner mondjuk összejött, ez nagy mázli :D De 30, 40 és 60 évesen se találsz könnyen remek párt... Az a téma eleve nehéz.

Nem értem ezt az elcseszés dolgot. Miért hatna az ki a harmincas éveidre, hacsak nem rontod el bődületesen? Ami azért nehéz, bár egy rossz házassággal elég sokaknak gyorsan összejön. De az nagy dolog. Ha valami apróságot rontasz el, vagy akár nagyot, de kevésbé hosszú időre hatót, harmincasként még kezdhetsz akár új életet is. Vagy negyvenesként.

A mai 20.on évesek 2/3-a otthon a mamahotelban döglik, néha eltolja a képét egyetemre, vagy valami egyéb alibi helyre hogy anyuciék ne vágják ki otthonról. Kell az indok hogy "Hát de én tanulok!" és máris ott az ingyen lakhatás egész 30-ig. Ma már nem menő felnőni. A 20-on éves kor kb. egy kiterjesztett kamasz kor lett.

És ezt nem csak én mondom hanem szociológusok, pszichológusok.

Aki nem hiszi nézzen utána.

Legutóbbi ezzel kapcsolatos hír hogy 25 éves korig tolná ki a kamasz kort, és ezzel egyetemben a szavazati jogot, alkohol vásárlási korhatárt, és minden egyebet. Ezt azzal indokolták a szakértők hogy az elmúlt kb 30 év során fokozatosan egyre kijjebb tolódott a szellemi érés, és a kamasz és fiatal felnőttet elválasztó határ.

De ez szerintem nem újdonság. Már nekem is rohadtul feltűnő hogy egyszerűen gyermeteg a legtöbb 20-on éves.

(most kéne elkoptatnom ismét az "akinek nem inge" frázist, de aki elé érett az magától úgy is megteszi).

Az elmúlt 30 évben sikeresen kitermelt a társadalom magából egy önállótlan, felnőni nem akaró, gyermeki szinten szándékosan megrekesztett generációt, akik akármilyen hihetetlen, ma már a 20-on évesek táborát képzik, és haladnak a 30 felé.

Durva hogy elég csak a 80-as évekig visszamenni látni mi volt az akkori standard egy 20.on évesnél.

Már házasodott, 27-28 körül már gyerek is érkezett, a költözés evidens volt, szülők támogatták a gyereket az önállósodásban, nem pedig külön könyörögtek érte.

Értem én hogy változott a gazdaság, a tetves piaci igények miatt még tovább kell képeznie magát az embernek ha nem gyári szalagmunkás akar lenni, de itt a belső motiváció is eltűnt a fiatalok jelentős részéből.

Legszebb éveknek nyilván az mondja akinek még a reggelit is anyu teszi a porontya elé, passziváltatta már két félévét, szülei pénzén fizetősön tengődik valami tucatszakon, és még mindig a hétvégi csatakrészeg bulik az élete csúcspontjai.

Ha jól csinálod akkor igen, az lenne.

Én a saját káromon tanultam meg, hogy azok lehettek volna.

én nem értek egyet azzal, aki szidja ezt a generációt. Nyilván van igaza is, de tuti, hogy ha kiszámolnák fizetésarányosan, hogy mennyit kell dolgozni most egy lakásért, meg mennyit kellett a 70-es 80-as években, akkor nagyon más számok jönnének ki. A szüleim konkrétan KAPTÁK az első lakásukat az államtól a szocializmus alatt a gyerekszám miatt (2). Na ez most mikor történik meg.

Az albérleti díj egy havi fizetés jelenleg. Egy garzont sem tud egyedül kibérelni egy fiatal, amellett hogy takarékoskodjon, ha a szülei nem tolnak alá lakást? Nem magamat védem, mert nem is vagyok már a huszas éveimben. De ahogy látom, csak egyre nehezebb. Nekem magyar viszonylatban jó a fizum, most ingatlanvásárlás előtt állok, évek óta gyűjtök az önrészre, és nekem még csak albérleti díjat sem kell fizetni, de még mindig nincs meg az a pár milla. Akkor mit szóljon egy fiatal, akinek tuti nincs ilyen fizetése és még havi 100 fölötti albi + rezsi kiadása is van.