Hogy van az, hogy nehéz lemondani a drágább dolgokról de egy idő után örülünk, hogy az olcsóbbat vettük?

Szerintem megválaszoltad a saját kérdésedet :D Ugyanazt tudta, megmaradt a pénz, és csináltál egy tök jó "üzletet" is :)

De egyébként vannak ilyen pszichológiai dolgok ezzel kapcsolatban, csak én már elfelejtettem őket, majd ha valakinek eszébe jut, leírja neked :D

Egy kis pénzű egyszerű ember örül minden forintnak, egy vállalkozónak annyi kihozni a Mercedestől egy E osztályt mint egy alkalmazottnak 180-200 ezres fizetésből használt autót venni 1,5-2 millió értékben.

A gazdag még külön kéri az extrákat, míg a kisember ott spórol magán ahol tud.

Azért van az a köztudatban hogy a vastag arany ékszerek, nagy házak római stílusban építve, normális közlekedésre kb alkalmatlan autók mind idétlen hülyék kedvtelése, mondja ezt az aki nem tud soha feljebb lépni az életben... és ráhúzza egy nagy köbcentis kocsira hogy benzintemető stb, hol ott attól hogy Ő nem tudná tankolni sem nem hogy szervizelni, még van akinek különösebb gond nélkül megy évi 30 milliós bevétellel.

Ez csak akkor van nálam ha nem használtam volna ki/ nem tud többet, vagy csak nem fontos nekem az, amivel többet tud az drágább cucc.

Minden más esetben ha drágábbat választom, az általában "megéri" nekem, ugyanis tisztában vagyok vele mit miért fizetek meg érte. (Márkát, anyagot, tudást...stb)