A férfiak miért csak nőkkel akarnak beszélgetni/levelezni?

Mert sajnos sokan nem képesek elvonatkoztatni az illető nemétől.

Én 24/f vagyok és meleg. Fent vagyok egy nyelvekkel kapcsolatos oldalon, aminek elvileg az lenne a lényege, hogy anyanyelvűekkel lehet beszélgetni a világ minden tájáról, sok nyelvet lehet tanulni, és ugye mindenkinél ki van írva, hogy milyen nyelvek érdeklik, miket tanul.

És én is rendszeresen találkozok ezzel a jelenséggel. A legjobban az bosszant, amikor találok valaki normálisat, aki éppenséggel fiú, és akkor látom a profilján, hogy "melegek ne írjanak". Most én ezt nem tudom mire vélni, mert komolyan nem értem, hogy miért számít a szexuális orientáció egy nyelvtanulással foglalkozó internetes oldalon.

De a heteró fiúknak sincs jobb esélyük. A fiúk nem írnak vissza, mert nem vagyok lány, a lányok nem írnak vissza, mert fiú vagyok.

Nem tudom, hogy egyesek több száz, vagy akár több ezer kilométer távolságból mit "remélnek" a másiktól...

"Azt nem értem (furcsállom), hogy az emberek felnőttként már nem akarnak barátkozni, csak ha érdekük fűződik hozzá?"

Nem érted a lényeget. A barátságok úgy szövődnek, mint a szerelmek. Két ember találkozik szimpatikusak egymásnak, rájönnek, hogy szívesen töltik az idejüket a másik társaságában. Nem pedig úgy, hogy leülök, hogy "na, most keresek barátot magamnak." Amit te barátságnak aposztrofálsz, az csak haverság.

Ez azért van sajnos, mert nagyon sok az olyan fiú/férfi, aki úgy gondolkodik, hogy "talán lesz belőle valami". Fiú létemre én sem értem ezt a hozzáállást, és már én is tapasztaltam ezt, szintén nyelvtanulós dolgoknál. Beszélgettem egy sráccal, ő magyart akart tanulni, mondom segíthetünk egymásnak. Akkor nem volt kint rólam profilkép. Aztán amikor kiderült, hogy fiú vagyok (nem kérdezte és a nevemből nem jött rá), akkor hirtelen nulla üzenet, hiába írtam, láttam, hogy megnézte, b@ szott visszaírni. Őszintén, aki ennyire csak a farkával tud gondolkodni, az száradjon meg egyedül. Én tényleg nem értem, miért látnak sokan társkeresést vagy szexpartner keresést mindenben, szerintem ez szánalmas.

Nyelvi tandem csoportokban facebookon ugyanez. Ha fiú ír ki valamit, alig van rá válasz, vagy szinte semmi, ha lány, akkor hirtelen 10-en jelentkeznek. Sőt, onkrét példa. Kiírtam, hogy X nyelven tudok segíteni, Y-t keresek. 0 válasz. Egy csaj ugyanezt írta ki 2 nappal később, 8-an jelentkeztek.

Szerintem inkább elszomorító, hogy az emberi kapcsolatok kialakítását ennyire átszövi a szex. Pedig ha az ember leszögezi, hogy barátokat, haverokat keres, nem pedig társat, szexpartnert (főleg nem a nem ezekre való oldalakon) akkor azért talál normálisabb embereket, de sajnos nem ők a többség.

Valóban, az egyik szempont a lehet belőle valami. A másik szempont, hogy férfiakkal nehezen találom meg a közös hangot egy barátságban. Tudom, hogy nálam ezerszer jobb és viccesebb pasik vannak, de még csak humorban sem növök fel hozzájuk soha. Nincs kedvem elkezdeni versengeni egyik férfival sem, mert tudom, hogy esélyem sincs, hiába nem versengésről szól egy barátság. Gyakran ki voltam közösítve a férfiak részéről, mindig a hozzám hasonló emberekkel voltam jóban, akikre egyébként valamilyen szinten felnéztek a nagydumás emberek, miközben én csak a szivatást kaptam. Dolgozni inkább olyan helyre megyek szívesen, ahol a nők vannak többségben, vagy nem kell több férfival egyszerre együtt dolgoznom. Miről beszélek? Nem is erről szólt a kérdés.

Szóval lehet belőle valami, de ismerve magam, nem lesz. Nem tudtam eddigi életem alatt egyetlen barátnőt sem szerezni, szeretnék, de nem vagyok képes rá, már csak a fentiekből kiindulva sem. Ha barátként kezdjük, akkor maradunk azok, tiszteletben tartom. Korábban mindig próbáltam kutatni, hogy kivel beszélgetek, hogyan nézhet ki, aztán csökkent a fontosság. Lehet csúnya is, nem érdekel, csak álljon szóba velem és ne lakjon a világ végén. Mivel csúnya, így részemről még minimális esélye sincs a lehet belőle valaminek, ellenben simán lehetünk barátok. Azonban ennek sincs esélye, mert taszítom az embereket. Nem tudom miért, egy ideje kivétel nélkül faképnél hagynak. Min változtassak, mit csináljak másként, miért nem válaszolsz többé?... kérdéssé alakul át az összes beszélgetésem, amit lányokkal kezdek el.

Én szívesebben beszélek lányokkal.

Ha ezt lefordítom, akkor az jön ki, hogy ha valaki jófej, van közös téma, felnézek rá, meg minden egyéb mesebeli dolog, akkor valszeg azzal az emberrel szívesen beszélgetek.

Ha viszont tudomásom szerint csajsziról van szó, elnézőbb vagyok, hátha később lesz jobb fej, hátha mond okosat is, hátha nem barátkozik könnyen, satöbbi.

Ez pedig hát azért van, mert benne van a pakliban, hogy b jócsaj meg izéhozé, és ha elkezdünk beszélni, akkor hátha eljutunk egy szintre, hogy lesz szeksz.

Tudom, nevetséges, de így működök.

Viszont egyáltalán nem áll szándékomban visszautasítani egy jó beszélgetést. Persze nyilván jobban örülök egy scajnak, mert hát keveset szexelek.

"Én tényleg nem értem, miért látnak sokan társkeresést vagy szexpartner keresést mindenben, szerintem ez szánalmas."

Szánalmasnak valóban szánalmas. Ugyanakkor valahol érthető is. Evolúció bácsi nem azért választotta külön a nemeket, hogy barátkozzanak egymással.