Nektek volt már olyan érzésetek, hogy taszított benneteket a valakivel való találkozás gondolata?
Volt, és a mai napig van. Egy srác az illető, akivel a diákszerves bevonótáborban ismerkedtem meg többek között. Tök normálisan elbeszélgettünk, de aztán leráztam, mert visszamentem a szobámba (kicsit részeg voltam).
Nyilván másnap is találkoznunk kellett, de valamiért már ha megszólalt, az is frusztrált. Meg mindig próbált kontaktust létesíteni, ami szintén zavart egy kicsit. A vicc az, hogy nem nyomult igazán, mégis maga a jelenléte elviselhetetlen volt, és a mai napig igyekszem kerülni az irodában. Nem szép tőlem és a pontos okát sem tudom, de sajnos a hideg kiráz tőle.
Volt. Régen még elmentem találkozni mert arra gondoltam biztos bennem van a hiba és távolságtartó vagyok, de mindig beigazolódott, hogy valami nem klappol. Most már figyelek ezekre a megérzésekre, gondolatokra, és ha valakiről úgy érzem, hogy nem stimmel, akkor távol tartom magam tőle. Hallgatni kell a megérzésekre, nem véletlenül vannak.
Bár ismerek olyat akinek nincs ilyesmi, és folyton hülye helyzetekbe keveredik, amibe más nem ment volna bele mert már messziről gáz, de az illetőnek nem tűnik fel valamiért.
3:" Most már figyelek ezekre a megérzésekre, gondolatokra, és ha valakiről úgy érzem, hogy nem stimmel, akkor távol tartom magam tőle. Hallgatni kell a megérzésekre, nem véletlenül vannak. "
Igen ez jó gondolat.Egy konkrét barátnőre gondoltam a kérdés feltevésnél.Tettlegesen nem ártott nekem,de nincs kedvem vele találkozni,meg leterheltebb is vagyok lelkileg.Amivel kapcsolatban úgy érzem nem stimmel,hogy vannak neki furcsa megjegyzései.Pl.mentünk valahova reggel korán és írt üzenetet,hogy felkeltem-e,közben meg ő volt az aki késve érkezett a megbeszélt helyre és a sofőr már elindult a háza felé.Előtte is többször utalt rá,meg kérdezgetett mikor szoktam kelni.Attól,hogy ő korán kel a gazdaságuk miatt én meg tanulok,még nem vagyok hétalvó.Vagy ha nem érek rá találkozni.Akkor mikor találkozunk nyomatékosan,cinikusan mondja nem akart nekem jelentkezni,hogy ne zavarjon.Az már nem gond ha ő mond le mindent zsinórban.Én inkább sétálni mennék vagy kávézóba ő meg azt szereti ha nála kockulunk.Meg sok ilyen látszólag ártatlan kis megnyilvánulása van és valószinúleg belülről ezek ellen tiltakozok.Úgy érzem a megnyilvánulásai által ledegradálja a személyiségemet.Találkozni meg azért szeret mert jó neki valami miatt ez az egész.Nem sok barátja van akikkel találkozhat így jól esik neki ha valaki figyel rá,meghallgatja.
Ok nélkül nem igazán. Ha eddig valaki taszított engem, akkor mindig meg tudtam indokolni, hogy miért érzek így vele kapcsolatban.
Például van egy ismerősöm, akivel ha találkozunk, tíz perces monológokban adja elő az új élményeit, függetlenül attól, hogy rájuk kérdeztem -e, vagy sem. Aztán ha neadjisten rám terelődne a szó, csak pár mondat erejéig hagy engem kibontakozni, majd ismét visszakanyarítja a szót magára és tovább pofázik.
Na, ez a srác például tipikusan olyan, hogy ha az utcán járok, azon imádkozom, hogy ne találkozzak vele. Általában tízből kilenc alkalommal nincs szerencsém, mert tuti, hogy valamilyen úton-módon egymásba botlunk.
Egyszer direkt elindított stopperrel a zsebemben indultam útnak, hogy lemérjem, vajon mennyi idő kell a felbukkanásáig, és azt hittem agyérgörcsöt kapok, amikor tizenöt másodperc után rám köszönt.
24/F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!