Ki az, aki ezen röhögőgörcsöt tud kapni? Barátkoznátok továbbra is ilyen emberrel?
Nos, nagyon röviden annyi, hogy egy ismerősöm, akivel minden nap találkozom gondoltam mesélek neki egy elég komoly témát. Egy balesetről meséltem neki. Láttam, ahogy egy lányt elgázoltak, aki kómába is esett. Kb ennyit meséltem neki. Pont az a lány épp kikerült minket a járdán, szóval innen jutott eszembe a téma.
Akinek meséltem, olyan nagy nevetés tört ki belőle, hogy megijedtem tőle. Legalább három kerek percig nevetett ezen. "Biztos megérdemelte" - fűzte hozzá. Azután még külön kifigurázta, hogy hogyan is ütközhetett neki az autó és újra röhögött. Teljesen lesokkoltam. Végül egész úton habogott össze vissza. Teljesen hiperaktív lett.
Középiskolások vagyunk. Nem tudom őt elkerülni (ha szükség lenne erre). Mit gondoltok?
A kérdésedre a válasz : Nem, nem barátkoznék ilyen emberrel a jövőben. Hihetetlen, hogy tud nevetni egy ártatlan ember kárán. Azért ez egyáltalán nem vicces. Többel is beköthette volna.( Most meg nem említem, hogy mire gondolok ezalatt.)
Szerintem ezek után hagyd figyelmen kívül az illetőt. Ne is szólj hozzá. Nézd levegőnek. Az ilyen szellemileg visszamaradott gyerekekkel nem érdemes barátságot kötni.
Részemről ennyi.
Hiányzik belőle az empátia. Nagyon bunkó, hogy más sérelme teszi boldoggá.
Nem lenne többé a baráti köröm láncszeme az biztos.
Baj van a fejével, kerüld. Kissé pszichopatának tűnik.
Nem a nevetéssel van a baj, hanem az utána kialakult mániás állapottal. Akit ennyire feldob, hogy más kómába esik, az már elmebeteg.
Nevetésre visszatérve, én is röhögtem ki ismerőst amiért elütötte egy kocsi, de neki semmi komoly baja nem lett, és éppen egy héttel azelőtt szóltam neki, hogy ne nyomkodja a k va zebrán a telefonját, mert olyankor ész nélkül közlekedik és nem egyszer ment már át piroson. Szabályosan besétált egy autó alá chatelgetés közben. Na ez már tényleg a természetes kiválasztódás esete.
Gyakori hogy valaki nem is tudatosan, de saját magában viccet formál olyan dolgokból amik érzelmileg esetleg megviselnék. Anyám például nem elmebeteg, de egész életemben akárhányszor próbáltam vele megosztani nehéz, kemény dolgokat amik történtek velem, úgy csinált mintha semmit nem mondtam volna. Elfelejti, hallani sem akar róla hogy a fiával valami történt. Utáltam érte, de szeretem és tudom hogy ő is szeret csak nem bírja. Így hárítja el ezeket. Van aki meg úgy mint a haverod. Nagyon idegesítő, de nem kötelező rögtön leelmebetegezni és megszakítanivelemindenlétezőkapcsolatot.
Amennyire tele vagyok mostanában, lehet nekem se lenne kedvem random tragikus történeteket hallgatni ha találkozom a haverommal.
Még fiatal is, majd felnő ;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!