Miért vagyok ilyen erőszakos?

Nem úgy értem, hogy az utcán random beszólogatok embereknek/terrorizálok másokat. Ugye én busszal járok minden nap, és a mai nap után úgy gondoltam, mostmar tényleg kiírom ezt a kérdést. Csak néztem ki az ablakon, és azon gondolkodtam, hogy egy lányt mennyire megakarok tépni, és oda megyek es fejbe rugom, ilyenkor mindig elképzelem, ahogy én is vérzek, az orrom, bereped a szám. Általában ez olyan emberekkel van, akik nem ártottak nekem soha, csak nem szimpatikusak. Amikor megfogalmaztam magamban ezt a kérdést, rá jöttem, hogy meg tudom magamnak válaszolni, miért vagyok ilyen.

Alsóban mindig bántottak. Oviban és általános iskolában is csak fiú barátaim voltak, mert egyszerűen mindig rosszul éreztem magam a lányok tarsasagaban, nem tudok bennük megbízni. (ez még most is így van, de már inkább lány barátaim vannak, mert ilyenkor már nehéz fiúkkal barátkozni...). Mivel régen sokszor hátba szúrtak lanyok, bántottak, és mindig a fiuk védtek meg, ez így kialalkult. Amikor azok a lányok elkezdtek egy másik lányt is bántani, kötelességemnek éreztem megvedeni, mert nagyon védelmező típus vagyok, és úgy voltam vele, hogy engem bánthatnak, nagyrészt lepereg, de mást hagyjanak. És itt jött el az, hogy vissza szóltam nekik, de ők idősebbek voltak (egyébként osztalytarsaim voltak,csak megbuktak) és aztán már ők voltak azok, akiket mindenki utalt. Itt voltak még 5 év alatt konfliktusok, 2x is osszeverekedtem velük, mindig szájjaltunk, stb.

De ez az idő már elmúlt, évek óta senki nem bánt, néha beszolnak az utcan, de ez manapság megszokott, nem igazán bánt a dolog. Értem én, miért támadom ennyire a lányokat, nem tudok megbízni az emberekben és mindig célpontnak érzem magam. De miért akarok ártatlan embereket bántani? Vagyis igazából nem bántanam őket, nem szeretek másnak fájdalmat okozni, de miért képzelek ilyeneket?

Még valami. Az egyik jelenlegi osztalytarsam, egyik legjobb barátnőm. Szokásunk a lépcsőn felfele menet viccből lökdösni egymást, és néha oddaig fajul, hogy komoly bunyókat nyomunk (persze csak viccből, nem fáj), és ilyenkor a semmiből olyan energiám lesz, hogy simán fellokom, pedig magasabb és súlyosabb is nálam.

Én csapatsportolok és többször volt már hogy osszevesztem az ellenféllel, mert beszoltak a csapattarsaimnak. Akik picit is ismernek mindig lefognak, ha valaki beszol, vagy csúnyán néz rám, vagy rájuk, pedig nem akarom bántani őket, és nem is tudtam, hogy nekik féltünt, hogy ilyen vagyok.

Egyébként sokáig (már 10 éves koromtól kb.) ütöttem a falat, mindig érdekeltek a küzdősportok (bár a szüleim nem engedtek hogy ilyeneket nézzek), kb 2 éve el is akartam kezdeni boxolni, csak nem volt felénk lány csapat, a férfi csapat meg nem volt a legalkalmasabb. Itthon már van boxzsákom, de inkább könyvet szoktam pufolni.

És még mielőtt valaki írna, nem láttam a szüleimtől erőszakos viselkedést (legalábbis a kiabáláson, csapkodáson kívül nem, de az ritkán volt, mert elvaltak)

Ez amúgy tárgyakra is kihat, gyakran verek szét dolgokat, pedig amugy türelmes vagyok és nehéz felidegesiteni. Megcsak ilyen filmeket sem szoktam nézni.

Szóval 1 nap óráim mennek arra hogy ilyeneken agyalok, és szerintem ez nem normális, mit jelenthet ez és mit tehetnek ez ellen? Vagy mivel nem bantok senkit, lehet nem is baj? Bocsi a sok infóert, és hogy hosszú lett. 15/l