"Ufó-emberek" (nálam talán Asperger) ; hogyan tudunk beilleszkedni?
Többször átolvasott, rövidíteni próbált kisregényt tessék-tessék! ;)
Tipikus UFÓ vagyok. Az emberek néha nem tudnak megemészteni. Szerintem nálam Asperger-szindrómáról beszélhetünk. Amúgy állítólag mára nem vagyok kirívóan fura, ezt már többen megerősítették, de azért látszik a ""másságom"".
A Facebook-on terjedt egy cikk egy srácról, akiről 30 éves korában derült ki, hogy enyhe autista. Magamra ismertem. Például amikor azt írták róla, hogy: az autistákat is ugyanaz zavarja, mint a többi embert, csak jobban ráfókuszálnak az előbbiek.
A tinikorom második fele (a ráébredés) egy horror volt. Sok sírás, sok kiírt kérdés itt is, sok agyalás... Hisztik, jelenetek is sajnos. :(
Egyre jobban figyelem az embereket és egyre többet tanulok róluk. Bizonyos közösségi viselkedési normák számomra nem magától értetődőek, de tanulom-figyelem őket.
Egyre jobban tudok figyelni az öltözködésemre, egyre több témáról tudok beszélgetni emberekkel, az épp foglalkoztató témákat, "mániákat" háttérbe tudom szorítani, igyekszem odafigyelni másokra.
Ugyanakkor sok csalódás ért, sokszor elnyomnak, az emberek egy része kerül... Még ha egyre jobban megy is a beilleszkedés, mindig "futottak még" vagyok. Önbizalmam semmi, csalódás sok van bennem, félek, ezek miatt emberutáló, pszichopatává válhatok évek alatt...
Házasságban kb. nem is reménykedem.
A mindennapi küzdelmem során sokszor csak azt látják, hogy ma már megint stresszelek, megint könnyen elsírom magam, ma már megint csúnyább a szám. Egyébként ebben a pillanatban a családi helyzetem is rossz és kapunyitási pánikban is vagyok; de nem értik meg, hogy ezeken felül a beilleszkedés számomra mindennapos küzdelem, hiszen én ösztönösen máshogy viselkednék...
Nem értik, miért vagyok negatív, nem tudják, emberi kapcsolatok terén mennyi veríték és kudarc van bennem; miért vagyok konfliktuskerülő - amikor még hétköznapi témákban is lenyomnak, nem hallgatnak meg...
Ui:
Őszintén: szerintem pont ugyanannyira éreznek az emberek UFÓ-nak, mint én őket. Magamra nézve csúnya példával: Ti azt látjátok, én megyek szembe az autópályán. Akkor én vajon mit látok? Hogy mindenki más... Pl: Évente 10 filmet ha megnézek, sorozatot ötévente. Másnak az fura, hogy mit tudok ennyi mindenről olvasgatni a neten, hogy tud ennyire kikapcsolni és lekötni - én ugyanúgy nem értem, hogy mást a passzív pihenés hogy tud lekötni.
--- Ezért is küzdelem minden napom. :(
25/L
Kérdésem egyébként a "főkérdésben", illetve még talán:
- Fog ez javulni?
- Nálatok javult?
- Érdemes orvossal diagnosztizáltatnom magam?
- Mi segíthet? Pszichológussal és lelkigondozóval eddig rossz tapasztalatom volt; pénzem nincs. Gyógyszert nem szeretnék szedni, megoldást szeretnék, nem mű-jókedvet. Meg jó kedvem szokott azért lenni.
válasza:Én csak idetévedtem. szerintem diagnosztizáltatni mindenképp érdemes lenne magad, jobb ha biztosan tudod mit kell leküzdened, és úgy talán több információit is találnál ezzel kapcsolatban. Volt pár hete egy aspergeres srác aki mindenféléről panaszkodott (főleg arról, hogy nem értik meg, meg gonoszak az emberek, vagy ilyesmi), ha gondolod keresd vissza.
Amúgy én is szívesen beszélgetnék veled, de én nem vagyok azonosítatlan repülő tárgy. ;) 23/f
Szia!:)
Az írásod alapján nagyon szimpatikus és okos lánynak tűnsz és szerintem részben meg is válaszoltad a saját kérdésedet: ha be szeretnél illeszkedni a társadalomba a "másságod" ellenére (amit megjegyezném nem feltétlenül kell megtenned), akkor figyelned kell az embereket és utánoznod őket. Ugyanis a nagy tömeget amely a társadalmat alkotja sajnos nem nyitottságra nevelték, illetve megijeszti őket, nem értik és nem tudják hova tenni ha valaki másképpen működik. (de nem mindenki ilyen, van számos művész, zseni...) Ez számodra bizony mindennapos küzdelmet jelent, de évek alatt biztosan meghozza a gyümölcsét.
Ugyanakkor, nem biztos, hogy boldog is leszel. Eleinte talán igen, hiszen sikerélmény ha egy csoport tagjának érezzük magunkat, ha kivívjuk a társadalmi, szociális "elismerést". Viszont nagyobb boldogság az szerintem, ha sikerül az embernek elfogadnia magát olyannak amilyen, és nem küzdeni olyanok elismeréséért akik nem képesek lépni, nyitni felé, "küzdeni". Persze fontos, hogy te is próbáld megérteni őket, de nem feltétlenül kell szerintem a viselkedésedet "lenyomnod", mert lehet ez is szül elég sok frusztrációt.
"Önbizalmam semmi, csalódás sok van bennem, félek, ezek miatt emberutáló, pszichopatává válhatok évek alatt...
Házasságban kb. nem is reménykedem."
Szerintem inkább ezen kellene megpróbálnod változtatni, és önbizalmad attól lesz ha elfogadod magad annak aki vagy. Aki arra érdemes az szintén el fog úgy fogadni, aki meg nem az bekaphatja!
És butaság, hogy házasságban nem reménykedsz, nekem van sok "ufó" az ismerettségi/baráti körömben és tök jól elvannak, egy két emberrel a társadalom "margóján", van melójuk, barátaik, párjuk, akik általában szintén nem "átlagemberek".
De ez csak az én véleményem.
Az a gond, hogy egyelőre nagyon magányos vagyok.
A baráti köröm is (nem megbántva őket!!!) UFO-kból áll. Mivel mindannyian dolgozunk, sokaknak párkapcsolata van, sokan mást is csinálunk munka mellett, ritkán találkozunk. Plusz közülük is kilógok, eltérő hobbik, érdeklődési körök miatt. Nekem a temperamentumom is eltér. Ivósabb, kocsmásabb vagyok (bár a partikat nem szeretem :P), spontánabb, nem szeretem a társasjátékokat, szabadabb szájú vagyok. Persze a szabadszájúságot igyekszem visszanyomni. :D
Inkább úgy szeretnék beilleszkedni, hogy ami fura ugyan bennem, de jó, azt megtartani, ami rossz és végeredményben nekem is árt, azt kidobni. Ami nehezebben tolerálható furaság, azt kidobni.
Olyasmiket is észreveszek, hogy nekem mogorvább hangon válaszol a főnök, másnak ugyanolyan jellegű kérdésre normálisan. Régen pl. csoporttársakkal volt ugyanez. Ha én szólok bunkóbban, rögtön megszólnak, ha más, akkor természetes, rossz napja van. Hármas beszélgetésekben nem jutok szóhoz, akkor se, ha arról van szó, amit tanultam, amiből szakdogát írtam, ha a lakóhelyemről vagy egy hobbimról van szó. Nos, az ebben a bekezdésekben leírtak szerintem mind az önbizalom és ebből következően a kisugárzás miatt vannak. Aki határozottabb, annak a kérdésére normális hangnemű válasz jön, könnyebben elengedi a főnök, beszélgetésben szóhoz jut...
válasza: válasza:Amikor megyek szembe az utcán valakivel, mindig az ellenkező irányba akarom kikerülni, mint ő engem, szóval még arra is oda kell figyelnem, hogy ne ütközzek össze másokkal. Az egész életemet ez jellemzi. Maximálisan meg tudom érteni ezt az "UFO" érzést.
- Nem tudom, hogy nálad fog-e javulni.
- Nálam nem javult az idő múlásával, sőt.
- Kétlem, hogy egy orvos bármit tudna ezzel kezdeni, de azért nem akarlak lebeszélni.
- Talán a helyzet elfogadása, és az ismerősök megválogatása segíthet.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!