Miért vagyok ennyire Szemét?

iért vagyok önző. Munkahelyemen mindent megteszek azért, hogy feljebb kerüljek, nem érdekel, ha 10 másiknak lesz ez a kárára. Jobbára sikerül is feljebb jutnom.

Párkapcsolatban csak használom a nőt. Elhitetem vele, hogy gyereket akarok tőle, de valójában sose lesz gyerekünk remélhetőleg.

Szexben sosem érdekel a másik öröme. Ha én megvagyok, csinálok mást.

A családomat nem látogatom, mert fárasztóak, és vidékiek. Én már a fővárosban élek.

A barátaim azok, akik jó körökben mozognak, és valahogy a hasznomra válhatnak.

A többi embert tereptárgynak tartom, nem gondolom, hogy van lelkük, vagy öntudatuk, ezért a nyavajgásaikat, vagy fájdalmukat is nevetségesnek tartom, és ha valaki segítséget kér (pl. Utcán pénz kell neki, megkérdezi hány óra, hol van a bazilika), sosem segítek, legszívesebben leköpném őket, és megnézném, ahogy megfulladnak.

Éppen ezért nem vágyom senki közelségére, az emberek csak a céljaim megvalósításágoz kellenek. A belsőséges kapcsolatokat pedig szánalmasan gyermeteg dolognak tartom. Mindig röhögnöm kell a drámán (szeretet, gyűlölet, teátrális emócionális megnyilvánulások).

Iért vagyok ilyen hitvány. iért a kényelmesebb utat választom a helyes helyett.