Nagyon gáz, amit csinálok? Mit tudnék tenni?

Pár havonta egyszer van olyan, hogy összecsapnak a fejem fölött a hullámok, ilyenkor vagy megvárom a hétvégét, vagy kérek 2-3 szabadnapot (szerencsére elég könnyen kiadják, általában indokolni se kell), bezárkózok a lakásomba, kikapcsolom a telefont, kijelentkezek a gépemen facebookról és skyperól, és hagyjon békén mindenki. Ajtót se nyitok, csak az ételfutárnak, amióta egyik munkatársam a lakótelepen a szemben lévő tömbbe költözött, azóta abban a szobában, ami feléjük néz, kartont erősítek éjszakára az ablakra, hogy ne lássa a villanyból, hogy itthon vagyok, mert még át találna jönni (néha szokott).

Egyáltalán nem érzem magam felnőttnek emiatt. Mondjuk még csak a húszas éveimben járok, talán megengedhetek magamnak ennyi komolytalanságot, viszont úgy érzem, nem helyes, amit csinálok. Általában ilyenkor összejön minden, nagy a hajtás a munkahelyen, mellette levelezőn másoddiplomát csinálok, az is egy plusz stresszfaktor, meg egyéb magánéleti gondok; és az embereket se szeretem különösebben, inkább magamnak való, kicsit introvertáltabb ember vagyok, van egy-két barátom, de ilyenkor őket se akarom látni.

Az lenne a kérdésem, hogy szerintetek elfogadható-e ez. Két-három napra van szükségem, hogy feltöltődjek egyedül, átgondoljak mindent, és utána lehet visszaugrani a hétköznapokba, teljesen új ötletekkel, stratégiákkal, szóval ha racionálisan próbálom nézni, akkor ez egy jó ötlet a részemről, de én mégis annyira szégyellem néha. Másnak nincs szüksége ilyenekre, a többiek azért vesznek ki szabadnapot, hogy kikapcsolódjanak valahol a családjukkal, vagy elmenjenek a gyerekük sportversenyére, én meg zenét hallgatok, alszok, és filmeket nézek otthon.