Mi a véleményed a bántalmazásròl?
Illetve a diszkriminàciòròl, lelki terrorròl, öngyilkossàgra buzdítàsròl?
Leginkàbb abban az esetben, amikor az àldozat és az elkövetök màr felnöttek, tehàt tiszzában vannak azzal, amit csinàlnak.
Oké, ha a munkahelyen ér attrocitàs, vàltunk, ha a pàrkapcsolatunkban, szakítunk, ha a szomszéd álltal, költözünk.
Most nem az a kérdés, mit tegyünk ellene, hanem hogy elfogadhatò-e.
Szabad-e bàrkinek kitippelni egy személyt bàrmely külsö vagy belsö tulajdonsàga alapjàn (csak mert csendes, csak mert más vallàsù, csak mert külföldi, csak mert barna, csak mert magas), ùgy, hogy nekem sosem àrtott, és megpròbàlni tönkretenni?
Jogom van-e eldönteni, ki az, aki szerintem „béna“, és megkeseríteni az életét?
Mert engem épp zavar, hogy ö létezik.
Büntetendö-e labilis személyt öngyilkossàgra buzdítani?
Sùlyosbítò körülmény-e, ha az elkövetö olyan tudàs birtokàban van, ami elönyös helyzetbe hozza?
Pl ha egy pszichològus teszi a pàciensével? Vagy ha nem a pàciense, és nem orvos-beteg viszony van köztük?
Miért olyan gyakori ilyenkor az àldozathibàztatàs?
Persze, munkahelyet meg lakóhelyet váltok ilyen idióták miatt, aztán menekülök egész életemben, miközbn nem tettem semmit. Nem.
1) Jelzem, hogy ezt most azonnal befejezik, vagy komoly bajok lesznek.
2) Ha nem válik be, jelzem a dolgot a hatóságnak.
3) Ha a hatóság vállat von (a verbális agresszióval kapcsolatban pl. a törvénykezés teljesen vak manapság), azzal elismerik, hogy nem képesek teljesíteni a társadalmi szerződés rájuk eső részét, mely szerint én betartom a törvényeket, cserébe pedig a törvények megvédenek engem. Innentől tehát véleményem szerint bármilyen eszköz vagy módszer elfogadható, hogy megvédjem magam. Nyilván nem az a következő lépés, hogy fogok egy vadászpuskát és rendet rakok a lakóközösségben, de a megfélemlítés, a tulajdonuk megrongálása, majd ha ez sem elég, az ő (fizikai) bántalmazásuk teljesen jogos mindaddig, amíg le nem állnak. Ha többen vannak, vagy erősebbek, akkor ravasznak kell lenni, aludni mindenki szokott...
Lehet, hogy ki leszek moderálva, mindenesetre tele a történelem példákkal, hogy egy csoportot elnyomtak és megaláztak, mindezt a törvény által is szentesítve mindaddig, amíg szembe nem fordultak a rendszerrel és erőt nem mutattak. Azóta pedig a törvények már őket is védik. Szégyen, de így működik a civilizációnk.
1, Utálom a fizikai bántalmazást, a lelkitől meg herótom van. Az egyikben a hapsik, a másikban a nők "profik". nem megoldás semmire sem, ettől még rosszabb lesz minden. Fura, mert a "szabályozott" bántalmazás (értsd: küzdősportok) - ahol nők szerepelnek benne - érdekel;
2, Egyáltalán nem megoldás semmire sem a diszkrimináció, inkább negatv hatása van hosszú távon. Az öngy.-ra buzdítás meg egyszerűen szégyen.
NEM elfogadott a munkahelyeken sem a bántalmazás bárminemű formája sem! Egy halvérű senkiházi "főnökre" vall, ha ezt elnézi, eltűri.
Az a baj, hogy sokan rögtön 1.-re télnek, így bárki, bármikor, bárhol a "körbezárt kör" közepén találhatja magát. A békés nemzetek hogyan csinálják, hogy nincs bűnbak-keresés és a bántalmazás bármely formája is minimális? Tőlük kellene tanulnunk.
Szerintem nincs joga az embernek egyszerűen a másik felett ítélkeznie ("érdemes-érdemtelenek csoportja"? Még leírni is rossz...).
Egy labilis személynek abban kellene segíteni, hogy kizökkenjen a negatív élethelyzetéből és újra boldog legyen, vagy legalábbis értelmes életet éljen.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!