Az emberek nem figyelnek egymás lelkére?

Nem tudsz úgy élni, hogy valakinek ne taposs a lelkébe. Ha én mondjuk azt mondom, hogy elfogadom az abortuszt, és nem ítélem el azokat, akik átestek rajta, akkor figyeltem az abortuszon átesett nők lelkére, viszont beletapostam a keresztények többségének, illetve a meddő párok lelkébe, meg azokéba, akik szerint az embrió már él, és az abortusz gyilkosság.

Ha boldog kapcsolatban élek a barátommal, akkor beletaposok annak a nőnek a lelkébe, akinek titkon szintén tetszik a párom.

De ha építő kritikát fogalmazok meg valamivel kapcsolatban, az is bitang rosszul tud esni a másiknak, hiába mondom csak kérésre, és a legjobb szándékkal.

Utolsó, az hogy mondjuk kérésre mondasz kritikát valakinek, valamiről, és ő ezt lélekbe való taposásnak veszi, akkor ott a másik egyénnel is van baj, hogy nem ismeri fel az építő szándékú kritikát, nem látja be hogy másnak is lehet igaza.

Ma már nem divatosak az érzékeny lelki kapcsolatok, ebben is kiütközik egyfajta fogyasztói társadalom: nem tudunk megoldani valamit a párommal? Jöjjön a következő!","Összevesztem a szüleimmel? Haza se látogatok többet!"

Mindenki próbálja azt mutatni a külvilág felé, hogy mekkora egyéniség, és egyedül is megbirkózik az élet nehézségeivel, neki nem kell senki. Ez is lehet többek között gyökere a problémának.