Úgy érzem kezd elmenni minden önbizalmam a tanulástól. Mit csináljak? 22/L

kezdjük a legelején. Általánosban azért piszkáltak mert mindenem 5ös volt, strébernek hívtak. Bekerültem egy nagyon erős gimibe, ahol nem ment a matek/fizika és ott azért aláztak meg hogy nem vagyok oda való. Mindig is orvos akartam lenni, segíteni másokon, de a gimis osztályfőnököm mindig mondta, hogy úgyse vesznek fel. Aztán mégis felvettek 80 és 90% feletti érettségikkel. első évem nem volt olyan jó, de minden tárgyam meglett. Aztán 2. évben csak 5öseim voltak szinte. Megéreztem azt, milyen ha van ösztöndíja az embernek, ha végre kap pozitív visszajelzéseket.

Viszont itt van most a harmadév, megint próbálkozom hogy jó legyek mindenből de egyszerűen nem megy.... mások alig tanulnak a vizsgákra és jó tételekkel jobb jegyeket kapnak mint én aki sose fogom ki a jó vizsgáztatókat/ jó tételeket...

Kezd elfogyni az energiám. És emellett ottvannak a szüleim akik orvosok, ha rossz lesz valamim azonnal számonkérik, hogy biztos nem tanultam eleget. Persze tudom, hogy csak jót akarnak... meg ott a párom aki felettem jár orvosira 1-el és neki szinte csak 5ösei voltak mindig. Kb egy zseni...

Ja és egyre fáradtabb vagyok, nincs kedvem semmihez, ott vannak azok a barátaim akik nem orvosisok és nagyon mennék velük ide-oda színház, buli, kirándulni de nem lehet mert ha tanulás helyett kimozdulok rámjön a bűnösség érzés.