Mit csináljak, ha magányosnak érzem magam, de olyan nyomorult személyiségem van, hogy nem tudok jóban lenni senkivel?

Most két eset áll fenn:

1) Ha tényleg ilyen vagy, mint amilyennek leírtad magad, mégis miért lenne bárki is a barátod? Egyértelmű, hogy csak kihasználnád őt, vagy megbántanád, lerombolva az ő önbizalmát is.

2) Túlzol. Akkor viszont nekünk hazudsz, akik segítenének neked. Ha ez a helyzet, ideje lenne reális képet mutatnod magadról.

Elore bocsi telefonrol vagyok, ezert nincsenek ekezetek, es ezert elofurdulhat par helyesirasi hiba is.

1. Az ongyilkossagot felejtsd el.(miert gondoljak paran hogy ezzel mindent meglehet oldani??)

2. Szuleiddel/rokonokkal hogy allsz?

3. 100% nem tudsz megvaltozni, viszont ha nagyon akarod akkor par negativ tulajdonsagodat pozitiv tulajdonsagga tudnad valtoztatni. Gondolj csak arra, ha bunko vagy valakivel megerdemli e az illeto, hogy az legyel vele.

4. Ha valaki neked szimpi mindenkeppen ismerkedj vele. Lehet meg nem talalkoztal olyan emberrel aki ki tudna hozni a pozitiv, baratsagos enedet.

Emlitettel egy szemelyt, akit a sertodekenysegeddel taszitottal el magadtol. Kerj tole bocsanatot, hatha visszajon hozzad!

Fogadd el magad es talalj magadnak egy hobbit amivel lekotod magad igy eszedbe sem fog jutni a halal vagy az, hogy most kivel legyel bunko.

Lehet egy kisallatt kell neked, az is egy jo kezdett lehet.

Sok sikert a kovetkezo evhez es talald meg a helyes utat!

Sürgősen keress magadban jó tulajdonságokat, mert amíg te nem szereted magadat, addig ne várd, hogy más szeressen.

Olyan nincs, hogy csak rossz tuljadonságok vannak benned!

A szüleidtől kicsi korodban nem kaptad meg azt a szeretetet, amire minden gyereknek szüksége van a személyiségfejlődéshez és a pozitív világszemlélet kialakításához. Valószínűleg ők sulykolták beléd ezt a sok negatívumot, aminek a fele nem igaz. Érzékeny és önmagadra igényes ember vagy, figyelemhiányos lehetsz, de azzal nem vagy egyedül, és nem személyiségjegy, hanem adottság. Ha van pénzed pszichológusra vagy egy önismereti csoportra (tán inkább erre), az jól jönne neked.

Valószínűleg nem utálod az embereket, hanem félsz kialakítani tartós, mélyebb kapcsolatokat, mert azt hiszed, hogy te arra nem vagy méltó, téged nem lehet szeretni, miközben pont ez az, amire vágysz. Az esetleges bunkó stílusoddal tudattalanul emiatt próbálod eltaszítani magadtól őket, védekező sündisznóállás, hogy ne kelljen egy kapcsolatot felvállalnod. Ha háromból egy cica szeret, kezdetnek már az is jó, a macskák öntörvényűek, nem mindegyik bújós. De amelyik bújós, az szeret. Próbáld meg megerőltetni magadat, mosolyogni, beszélgetni, és vissza fognak rád mosolyogni. Idegenek előbb, hiszen ők nem tudják az előzményeket, a már ellökdösött ismerősök visszahódítása hosszabb folyamat. A régi szeretett ismerősöddel próbáld meg újra felvenni a kapcsolat fonalát, pl hívd fel csak egy párperces beszélgetésre vagy írj neki pár érdeklődő és beszámoló sort, de csak röviden, semlegesen, ne tolakodóan. Ha kedves lesz ill. válaszol, lehet egy lépéssel közelebb menni.