Egyik nap jófej másik nap már köszönni se tud?

Mert csak akkor vesz elő amikor jobb nincs.

Ez nem baratsag.

Aki eltunik aztan a semmibol elobukkan es ugy tesz mintha mi sem tortent volna, azonnal lapàt mert tole csak a pofonokat kapja az ember atvitt ertelemben

Ne foglalkoz vele, enis igy vagyok egy fiuval az egyik nap happy minden a masik nap meg kocsog es ki tudnam utalni a vilagbol

Es ugy tesz mintha o semmi rosszat sem Csinalna az ilyenek miat nem erdemes idegeskedni sem foglalkozni add vissza neki azt amit o csinal veled de meg duplan es aztan meg tudja hogy o milyen fajdalmat adot neked (sajat tapasztalat)

Mi történik, amikor "tök jól elvagyunk"?

Muszáj mindig neki elsőként köszönnie? Hogy várhatod el ezt? Ha engem vki érdekel előre köszönök neki, és nem várom, hogy na köszönjön már.

Én is ilyen vagyok. Arra még nem gondoltál, hogy attól még, hogy valakit kibeszélt neked, mert utálja vagy irritálja a viselkedése, attól még nem fog vele rosszban lenni? Ez teljesen szimpla, egyszerű dolog. Nem akar feszültsget, vitát, veszekedést, mert irtózik tőle. Ilyen a személyisége, de ettől ő még nem lesz rossz ember.

Én amúgy ezt nem szándékosan csinálom soha, valahogy így alakul. Vannak emberek akiket legszívesebben felküldenék az űrbe úgy, hogy soha ne jöjjenek vissza. Persze ez lehetetlen. Nem tudok mást tenni, mint elfogadni, hogy ő a mindennapjaim része, ha akarom, ha nem. Összeveszni, meg rosszban lenni meg nem fogok vele, nekem annyit nem ér az egész. Ettől még a véleményem megmarad róla.

Van egy osztálytársam, egyszerűen nem tud viselkedni, belepofázik mindenki szavába. Borzasztó neveletlen, de ettől még nem kezdek el vele veszekedni. Néha belekezdek, hogy fejezze már be, ő visszaszól nekem valamit, elkezd támadni, én pedig ráhagyom, mert nem ér nekem meg egy összezördülést a lelki békémnek a helyzet. Az meg a másik, panaszkodik minden kis piszlicsáré sz*rért, hogy ez nehéz meg az nehéz, közben meg mindig tud mindent. Amikor mondom neki, hogy ő pont ne beszéljen, akkor meg fogjam be a számat. Felesleges belemennem. Ráhagyom. De ettől még egy vicc marad az egész, amit csinál.

Most ezt azért írtam le, mert szerintem mi ketten nagyon is ismerjük egymást. Attól még, hogy én elmondom valakiről, hogy mekkora egy idióta, attól még nem leszek rosszban vele másnap. Ha meg nem köszöntem, kérlek senki ne haragudjon meg, mert van, hogy szétszóet vagyok, máshol járok és egyáltalán nem figyelek.

Szóval lehetséges, hogy ismerjük egymást.

Ha meg nem, akkor beszélj erről az illetővel!

Akkor tárgytalan, én még iskolába járok és fiatalabb is vagyok egy kicsivel, na meg én vagyok a lány. De azért durva, hogy mennyire hasonló a szitu.

Mindenképpen próbálj meg vele erről beszélni!