Mit tegyek, ha utálnak a párom szülei?

3 éve vagyunk együtt a párommal, de a szülei utálnak. Hiába igyekszem nekik megfelelni, sehogy sem lehet. Az apja ilyen cicababát szeretett volna mellé, emiatt engem nem néz jó szemmel. Mindig mondogatja az olyan lányokra a páromnak direkt előttem, hogy az olyanok az igazi nők meg milyen szépek meg kérdezgeti őt direkt előttem, hogy ugye tényleg így van-e és elvárja, hogy azt mondja, hogy igen.

Az anyja meg egyenesen gyűlöl, pedig nem adtam rá neki okot. Mindig egy másik lányt emleget a páromnak, hogy miért nem hívja meg hozzájuk meg miért nem tartja vele a kapcsolatot. Ha menne valahová, bárkivel elengedi, de ha mi ketten mennénk valahová, akkor rögtön azt mondja, hogy nem mehetünk el, mert nincs pénze, vagy szimplán csak azt mondja, hogy ő szeretne a fiával lenni. Mindig mondogatja, hogy milyen szép lányok járnak a suliba, engem meg kritizál, hogy hogy nézek ki. (Nem vagyok ronda, csak nem úgy öltözök, mint a mai lányok meg nem teszek fel 5 kilo sminket magamra.) Akármilyen ajándékot adok a páromnak, mindig kritizálja. Rajzoltam neki egy szép képet, 1 hétig csak azon dolgoztam, a párom nagyon örült neki, de ő leszólta, hogy semmi értéke nincs, mert nem vettem. Szerette volna a párom a közös képünket beketreteztetni és kitenni a szobájában a falra, de nem engedte meg neki, azt meg kierőszakoskodta, hogy az osztályképüket rakja ki, mert az neki az örök emlék. Teljesen ellenem akarják mindketten fordítani. Már azt is mondták, hogy majd az esküvőnkre sem lesz pénzük, úgyhogy ne gondolkozzunk nagy lagziban, csak egy bográcsolás lesz náluk pár emberrel és kész. Még nekem is szegezte az anyja a kérdést, hogy ugye tudom, milyen drága egy esküvői ruha. (Egyébként a menyasszonyi ruhát az én szüleim fizetnék, szóval nem tudom, milyen jogon akarna beleszólni) Ha meg megemlítek valamit, hogy nem tetszik, akkor meg szid, hogy hisztis vagyok meg követelőző. Már nem tudom mit tegyek. Szeretem a páromat, nem akarok szakítani vele, de nem bírom már idegileg a szüleit. Elköltözni még nem tudunk, mert mindketten tanulunk még elég sokáig, nincs önálló keresetünk. Hozzánk költözhetne, de akkor a szülei nem fognak neki egy vasat sem adni és akkor meg a sulit nem tudja elvégezni. Esküvőről is így jobb esetben minimum 4-5 év múlva lehet csak szó, ha nem több, mert az én szüleim egyedül nem tudnák az egész költségét fedezni, az ő szülei meg igen adnának bele túl sokat a költségeibe. Olyan megjegyzést is ejtett már el az anyja, hogy talán 10-20!!! évmúlva kezdhetünk gondolkozni kisbabában, de még akkor sem biztos, hogy ENGEDNÉ. Teljesen el vagyok keseredve, fogalmam sincs, mit tegyek.