Normális hogy egyáltalán nincs karácsonyi hangulatom?

Nekem szomorú gyerekkorom volt, kb a Te korodtól egészen 19 éves koromig mindig fontolgattam hogy felakasztom magam valahol, de letettem róla, most már azért rendeződött az életem a sok rossz ellenére, annyi hogy a karácsonyozást egy életre leszarom.

25F

Előbb utóbb hozzászoksz. Felnősz, és meló, pénzügy és kapcsolat menedzselés, a kötelező ajándékozgatási sémákban csak a nyűgöt fogod látni. Fiatal felnőttként meg ha esetleg továbbtanulsz, akkor meg vizsgák mellett a fenének van kedve ezzel foglalkozni.

Egyébként meg teljesen elvilágiasodott, és elérvénytelenedett a karácsony, ez már semmiféle érzelmi töltöttséget nem okoz szinte senkiben, mert "kötelező jellegű" lett, és rátelepedett a cégek extraprofit reményében. Ugyan mi lenne ebben, ami annyira vonzó?

Ha viszont érdekel az ünnep szakralitása, a gondolatiság ami mögötte van, akkor csendesedj le lelkileg-agyban pár napra, gondolkodj rajta, teremts egy spirituális teret magadnak. Gondolkodj el, hogy számodra mit jelent Krisztus születése, jelent-e valamit egyáltalán, és azon, hogy szerinted milyen értékeket kellene kiemelni a Karácsony kapcsán. Kellemes ünnepeket!

Mi a fenéért áll a karácsonyfa?

Elveszitek az igazi ünnep fényét és értelmét.

Nem csodálom, hogy herótod van!

#2 ez aztán idevag.... lőteri kutyát nem erdekli ennél a kérdésnél, hogy mikor akasztottad fel magad majdnem... .

De a kerdesre a valasz: eleg ha karacsonykor lesz hangulatod....

De az engem is erdekel, hogy hogy all mar nakatok a fa....?

Mert pont abban a korban vagy, amikor gyerekből kezdesz felnőni, és a mesés, csodás dolgok kezdenek más megvilágításból láttatni magukat.

33 éves anyuka vagyok, kb. veled egyidős voltam amikor először éreztem, hogy kicsit máshogy állok az ünnepekhez. Imádtam továbbra is, de hiába vártam és vártam hogy reggelente a szokásos várakozó izgalommal keljek fel decemberben, mindig elmaradt....gondoltam sebaj, majd következő reggel.

Aztán rájöttem, hogy egyszerűen csak kinőttem a gyerekkorból és onnantól máshogy álltam hozzá. Segítettem anyuéknak díszíteni, csomagolni, és visszatért a karácsonyi hangulat, csak más formában :) Onnantól már nem gyermeki izgalommal töltött el a készen kapott Karácsony, hanem attól lett ünnapi hangulatom, hogy rájöttem, segíthetek megteremteni.

Azóta eltelt jópár év és most hogy már gyerekeim vannak, természetes hogy nekik azért van izgalommal teli karácsonyi hangulatuk, mert ÉN megteremtem nekik. A sütiillat, a napról napra kikerülő díszek, csak fokozatosan beleúszik az ünnep a napjainkba. És én is várom és nekem is van karácsonyi hangulatom csak máshogy, hiszen már tudom, hogy rajtam múlik ;)

Lehet okolni az anyagiasodást (bár senkinek nem kötelező anyagiasan hozzáállni), a rohanást (senkinek nem kell rohanni, mindent időben kell kezdeni), és a kőtelező köröket (ha odafigyelsz a másikra, ez is megoldható), de a Karácsony mindenkinek olyan 14-15 éves kor felett, amilyenné teszi! Ha kis morgó gyűlöletgombóccá változom ünnepek előtt és nyafogok hogy jaj de xar a Karácsony, akkor persze hogy egész életemben xar lesz....de csak magammal szúrok ki. Szóval nem a többi embertől meg a világtól kell elvárni hogy ilyen vagy olyan legyen a Karácsony, hanem olyan lesz amilyenné Te magad teszed!