Szerintetek milyen okai lehetnek, hogy sok kamasznak (17-8) nincsen még párja?

Kommunikációs szakadék van a két nem között ami egyre csak szélesedik, valamint szocializálódási problémák állnak mindkét oldalon. a srácok többségében visszahúzódóbbak lettek, nem tudnak kezdeményezni, nincsen önbizalmuk, nem tudnak hogyan viszonyulni a lányokhoz (ez pedig annak köszönhető részben, hogy nincs megfelelő kommunikáció a szülőkkel, nincs férfipélda, az apa kevés időt tölt a gyerekneveléssel, kevés a közös program, és ez a szocializálódás idején, a korai tinédzser korban fontos lenne.) A lányok pedig egyre inkább elférfiasodnak jellemben, ki jobban, ki kevésbé (értem ezalatt az "egyéjszakás kalandokat", a "ragadozó" életmódot, a karrierizmus erőltetését,...) Persze ez magától érthetődő, hiszen ahogy a srácok visszaszorulnak a mamahotel biztonságot adó zónájába, úgy a csajok meg próbálnak több fronton is harcolni. Másfelől sokaknak irreális elvárásaik vannak a másikkal szemben, sokan alapból úgy állnak csak neki ismerkedni, hogy egy csomó képzeletbeli szűrőn kell átjutnia a másik félnek, különben még szóba se áll vele. Ez nemtől független. Valójában azt se tudjuk, hogy mi kik vagyunk, és kire volna szükségünk. A médiafelületeken pedig a különböző marketingfogások hamis ideálokat és életérzéseket ültetnek be a fejünkbe, teljesen zavaros értékrendek alakulnak ki. Azt gondolná az ember, hogy a technológiák fejlődése megkönnyíti az ismerkedést, pedig valójában pont hogy egyre nehezebb lesz tőle minden. Annyira személytelen és lélektelen lett minden, a közösségi oldalak a nyitottság és a szabadság látszatát adják, valójában véleménybuborékba zárják az embereket a saját kis érdeklődési körükön belül. Azt gondolnád, hogy például a lányoknak milyen egyszerű, hogy ilyen siteokon, vagy akár tinderen/badoon 30x ember ráírogat. Valójában pedig elég nagy nyomást jelent, hogy ilyen mennyiség közül válogasson, szűrjön, az idiótákat törölje... Ez is személytelenné teszi az egész ismerkedés dolgot, elveszi a varázsát. Igazából a végtelenségig lehetne boncolgatni. Ez egy egyre súlyosabbá váló generációs probléma, túl sok oldalról lehet szemlélni, túl összetett. Kíváncsi lennék ,hogy vannak-e már tanulmányok ezzel kapcsolatban

Mert személyiségük éretlen még a kapcsolatra, hiába tudnak-akarnak dugni lényegében.

Én mondjuk aszexuális vagyok, azért. Bár ez nem egészséges, ettől függetlenül van ilyen is.

Nekem azért nem volt barátom, mert nem szerettek az osztálytársaim, nem voltak barátaim, sehova nem jártam a sulin kívül. Ilyen lánnyal senki nem akar még megismerkedni sem, észre sem vettek a fiúk, én meg túl szégyenlős és gátlásos voltam, hogy csak úgy elkezdjek beszélgetni bárkivel is.

lehet még nem volt olyan ember, akivel összejönnek, vagy félősebbek