Szülőként hogyan éreznéd magad jobban?

A következő helyzetben:

Két már felnőtt gyermeked van.

Még régen, amikor az idősebb 20, a kisebb 10 éves volt, biztos voltál benne, hogy nagyobb kifosztotta a kisebb perselyét. Meg is szégyeníted a nagyobbat, undokul is viselkedsz vele.

A nagyobb meg volt róla győződve, hogy te vetted ki, mert tényleg szoktál kivenni belőle, meg átváltani érméket papírpénzre. Vagy amikor apróra volt szükséged, de mindig visszatetted.

Aztán a kisebbik bevallja a nagyobbnak, hogy ő vette ki a pénzeket, és megígéri a nagyobbnak, hogy bevallja neked. Amit nem mert bevallani annak idején. Nem is volt szükség rá, hiszen te eleve a nagyra fogtad.

DE végülis a kisebb nem vallja be hosszú évekig. Te meg mindvégig csak azt gondolod, biztos is vagy benne, hogy a nagyobb -már felnőtten- lopott a kisebbtől. Szégyen a családra.

Hogyan lenne jobb neked, hogyan lennél boldogabb? Ha soha meg se tudod az igazságot, és úgy halsz meg, hogy arra gondolsz, hogy a nagyobbik gyereked már felnőtten meglopta a kisebbik gyereked?

Vagy akkor, ha megtudod, hogy a kisebbik gyereked, még gyerekként, kivett a saját pénzéből, és amikor a nagyot te igazából megrágalmaztad, akkor nem szólt, hogy ő volt; de kiderül, hogy a nagyobb gyereked mégse lopta meg a kisebbet?

És kiderül, hogy nagyot tévedtél, ráadásul.

Ha bele tud valaki gondolni az anya helyzetébe, mi lenne a legjobb? Számít-e, hogy a kisebbet szereti jobban, persze lehet, hogy pont a történtek miatt is?