Mit csináljak, ha szomorú vagyok? Csak kamasz vagyok?

Tedd fel magadnak a kérdést: valóban ezt a teljesítményt várod el magadtól, amit most nyújtasz? Ha nem, akkor adj bele többet, állíts célokat magad elé, de azok között csak és kizárólag a saját elvárásaid legyenek. Bármibe is kezdesz, ne úgy állj hozzá, hogy X-nek úgysem lesz elég jó, hanem úgy, hogy te vársz el magadtól egy szintet a képességeid ismeretében, és a legjobb tudásod szerint beleadsz mindent. Még ha X-nek vagy Y-nak nem is lesz elég jó, kit érdekel a véleményük? Még ha nem is éred el a szintet, amit kitűztél magad elé, te megtettél mindent, te a legtöbbet hoztad ki magadból, így nyugodt lehet a lelkiismereted, és újult erővel láthatsz hozzá önmagad fejlesztéséhez, hogy elérd a kitűzött célt.

Éppen elég elvárással és teljesítménykényszerrel nézel szembe később az életben, de jóval könnyebben fogod venni ezeket, ha most megtanulod, mit várhatsz el magadtól, és olyan kihívásokat keresel, amik a legközelebb állnak ezekhez.

A teljesítményed a jelenlegi negatív hozzáállásod miatt romlik, és romlani is fog, amíg ezen nem változtatsz.

Az iskola nem arról szól, hogy az ember jól érezze magát. Később az egyetem és a munka sem arról fog.

Hadd vázoljam a hozzáállásod és egy pozitívabb viszonyulás közti különbséget két mondattal, amivel pontosan ugyanazt mondom:

- Ha most hanyagolod a tanulmányaid, azt egész életedben bánni fogod.

- Ha most több energiát fordítasz a tanulásra és a legjobbat hozod ki magadból, később jóval kevesebb gondod lesz az életben.

Melyikre hallgatnál szívesebben? Arra, amelyikből üvölt a negativitás, vagy arra, amelyik bíztat, hogy csináld tovább, mert van miért? Nyilván az utóbbira, igaz?

Az iskola nem arról szól, hogy az ember jól érezze magát??? Hát dehogynem! Az iskola az élete a diáknak! Az élet pedig nyilvánvalóan arról szól, hogy boldog legyen az ember! Különben semmi értelme!

Kérdező: Milyen jó kapcsolatotokról beszélsz? Nektek kifejezetten ROSSZ a kapcsolatotok! A szüleid zsarnokoskodnak feletted, a legkevésbé sem érdeklik őket a te érzéseid, gondolataid, csak a sajátjaik. Tárgynak tekintenek, te pedig félsz tőlük és behúzod füled-farkad! Ez nem jó kapcsolat! Ennek normális esetben nem így kéne lennie! Ne magyarázd meg magadnak, hogy ezek csak tini dolgok, neked jogod van a saját véleményedet kifejezni és annak érvényt szerezni, jogod van jól érezni magad, sőt egyenesen önmagaddal szembeni kötelességed. Harcolj, ne nyugodj bele, akkor se, ha számtalan hangos konfliktusnak nézel elébe. Vállald önmagad, hogy majd felnőttkorodban is felelős érett személy legyél, nem egy rugdosható rongybaba.