Ez a cikk azt írja, hogy "Az orvosok minden más szakma képviselőinél hajlamosabbak jobb megélhetésért külföldre költözni az Európai Unióban. " Ez azért elég durva, nem? Vagyis nekem ellentmondásos, lásd alább.

Az orvosok idehaza is lerabolnak ha tudnak.

Mielőtt lepontozol, nézzed át az alábbi orvosi árlistát, különös tekintettel a kicsit lejjebb található sebészeti árakra!

Ezek a bp.-i "Rose magánklinika" árai:

(Javaslom, hogy üljél le mielőtt ráklikkelsz!!)

[link]

Továbbra sem tudom megérteni a kérdező hőbörgését.

Egyrészt messze nem csak az orvosok lépnek a jobb fizetés érdekében hanem úgy általánosságban mindenki. Másrészt az nem indok hogy "hát itthon is egész jól keres".

Az emberek ha tehetik akkor a jobb életre hajtanak. Csak amíg elköltözöl a szomszéd városba addig nem rinyál senki, addig ha külföldre mész akkor el vagy hordva minden hazaárulónak.

"hivatástudatból keményen kell dolgozni, de meg lehet élni belőle"

Persze, meg lehet élni, csak akkor nem a szomszéd 70 éves nénit fogod gyógyítgatni hanem magánklinikán azt aki fizet érte. Sajnos az embernek így vagy úgy de döntenie kell hogy emberileg akar jó lenni vagy azt akarja hogy ő és a családja majd jól éljen.

"leginkább a körülöttem lévőkön szeretnék, nem a leggazdagabbakon egy másik országban"

Ez szép és jó, a mesékben így is van. Csak nem mindegy hogy alapból van egy társadalmi megbecsülésed, megkapod a megfelelő eszközöket, fizetést, körülményeket és nem üvöltöző, fenyegetőző romákat kell ellátnod akik félig agyonvernek mert a kis Gusztika kettőt köhögött.

Főleg a 6. válaszolónak írom, hogy igaz, hogy rengeteg paraszt orvos van, de aki már alapból úgy indul, hogy csak a presztízs miatt akar orvos lenni, az már az egyetemet sem tudja végigcsinálni, hacsak nem valami lángelme, aki fél óra alatt megtanul egy anatómia atlaszt. A presztízs szerintem nem elég motiváció ahhoz, hogy több órát keményen tanulj minden egyes nap, plusz az orvosok nem kapnak annyi megbecsülést, hogy ezért megérje orvosira menni. Az egyetem elvégzéséhez tényleg kell egy kis naivitás, az adja a motivációt, ha belegondolsz, hogy most egy pár évig vért izzadok, de megéri, mert utána mennyi jót tehetek majd.

Amúgy én személy szerint nem szeretnék sem külföldön dolgozni, sem magánpraxist nyitni, sem hálapénzből élni, de meg tudom érteni, ha valaki pl. kimegy külföldre, hogy több pénzt keressen. Nyilván nem ér senkit meglepetésként, de azért elég nagy pofon, amikor 6 (vagy több) év egyetem után rezidensként kidolgozod a lelked, a kórházban leszakad a vakolat a falról, arra nincs pénz, hogy gyógyszert adj a betegeidnek, az idősebb orvosok sokszor direkt keresztbe tesznek neked, el van várva tőled, hogy éjjel-nappal minden beteggel és nővérrel, kollégával kedves legyél, mindent kézben tarts, és ezek után megdobnak sz_ros 120 ezerrel. Pár évig még megmarad az elhivatottság, de utána már az is belefásul abba, hogy még egy minimális megbecsülést sem kap, aki tényleg segítő szándékkal vállalta ezt a hivatást.

Te most rá akarsz szuszakolni egy olyan ideológiát az összes orvosra, ami nem igaz, csak te szeretnéd, hogy az legyen, mert neked az romantikusabb meg kényelmesebb. Nem, nem minden orvos azért megy orvosnak, mert romantikus képzelgések vannak a fejében, hogy jaj, akkor majd a szomszéd Mucit tudom majd gyógyítani, juhé. Hanem azt, hogy ő gyógyítani akar (és nem tesz különbséget abban, hogy ugyanolyan nemzetiségűt, mint ő, vagy nem), vagy orvos szeretne lenni, mert érdekli az anatómia vagy a biológia, vagy orvos szeretne lenni, mert nem akar minimálbért keresni, az esze meg megvan hozzá.

Plusz azért megélni is meg kell vmiből. Ha az orvosokat nézzük, ne csak a puccos magánklinikákat nézzük... nem is onnan szoktak ám elmenni külföldre dolgozni. Példának okáért anyám iskolaorvos, közalkalmazotti bért kap... még csak arra sem kapott prémiumot, hogy ő lett a kerületben a főorvos. Pedig nagyon durva felelősség van a vállán nap mint nap, mert ki tudja, mikor mi történik. Tudnia kell, hova adjon beutalót, mikorra intézzen el dolgokat, azonnali döntést hozni (olyan esetben, mint amikor a "lúzer" gyereket kilógatják a debil osztálytársai az ablakon, aztán nem tudják tartani, és 2 emeletet esik... mert ilyen is van). És akkor milyen felelősség lehet azoknak a vállán, akik ügyeletben dolgoznak vagy közkórházban, akik napi szinten látnak el betegeket. Na azok nem keresnek annyit, mint a magánklinikás, és nem kifejezetten a pénzéhes szemétláda szint.

Plusz azért saját magát is védenie kell azért. Közkórházakban alig van Mo.-n orvos, mert szar a pénz, megélni nem tud belőle, szarok a körülmények (most egy magára vmit adó orvos szerinted tiszta szívvel és boldogan mondja azt a betegnek, hogy " a tegnapi gézt használjuk, mert nincs új / hozzanak a rokonai ragtapaszt, mert nincs / tudjuk, hogy a WC-ben folyik a víz és a mosdóban ki van törve az ablak, de nem tudunk mit tenni, mert nincs pénz?"???), irtózatos stressznek van kitéve. Volt egy olyan sztori, hogy az évfolyamának a legjobb gyermekorvosa (nem tudom, melyik szakterület volt) úgy döntött, itthon marad, ő volt az egyetlen a környéken, az összes ügy hozzá futott be, túlórázott, minden baj volt, és a végén annyira stresszben volt és annyira kifáradt, hogy volt egy pillanat, igen, amikor nem figyelt oda, és műhibát vétett, amiben meghalt egy gyerek. Ami nem történt volna meg, ha itthon jobbak lennének a körülmények és az adott orvos nem 2-4 órákat tudna aludni naponta...

Plusz az meg az összes kutatói jellegű területre igaz, hogy az idősek megpróbálják kigolyózni a tehetséges fiatalokat, mert derogál nekik vki olyannal dolgozni vagy jó pozíciót adni neki, aki jobb úgy nála, hogy nem dolgozott annyit az iparban. Van egy barátnőm meg a vőlegénye. Vegyészek. A srác a korosztályának a legjobbja... pályázik ösztöndíjakra, és mindig megfúrják, és kamu bullshit indokokkal vonnak le tőle annyi pontot, hogy pont ne legyen elég. Neki most még szerencséje van, mert egy másik városban tudott kapni egy, a képességeihez illő állást (mert az meg a másik dolog, hogy hivatástudatból ne várjuk el azt, hogy a legjobb képességű ember egy szarabb melóban legyen csak azért, mert a helyi istenek nem akarják őt bevenni a köreikbe... főleg ha máshol meg tárt karokkal várják). Na most, van még egy kérdés ugye, barátnőm. Idén doktorál. Nyilván együtt akarnak majd élni, lévén egy pár. De nem biztos, hogy neki lesz majd állás abban a bizonyos városban - úgy értve, szakmai. Mert phd-sként és jó szakemberként nyilván nem pizzát akar sütni meg kávét főzni. Ha ott nem találnak, akkor bezony ki fognak menni Amerikába, mert ott tárt karokkal várják őket, mert kaptak ajánlatokat is mind a ketten külön. Mert megérdemlik mind a ketten, csak ha a szaktudásukat nézzük is, hogy szakmában dolgozzanak és ne csicskamunkát, viszont nyilván egy településen akarnak élni, és egyik sem akar ingázni...

„A presztízs szerintem nem elég motiváció ahhoz, hogy több órát keményen tanulj minden egyes nap, plusz az orvosok nem kapnak annyi megbecsülést, hogy ezért megérje orvosira menni.b

A világért sem becsülöm le az orvosi elvégzéséhez szükséges erőfeszítéseket, de továbbra sem értek egyet veled. Mint írtam, a környezetemben is azt látom, hogy sokan elitizmusból, azért mennek orvosnak, mert a szüleik „nyomják”, unokatesóm is így tett, akinek az apja világklasszis volt a szakterületén – a fia viszont látványosan unja az egészet, tessék-lássék dolgzik csak, persze kiszállni nem volna érdemes, megörökölt egy rendelőt klientúrával. Barátnőm állatorvosira ment, de számtalanszor elmondta anno, hogy ő a család fekete báránya, mert anyja, apja, tesója is orvos – neki mondjuk jó döntés volt ez, mivel a vértől irtózva esze ágában nem volt még állatokat sem gyógyítani, de remek hivatalnok lett belőle az állategészségügyben.

Abban sincs igazad, hogy nem kapnak megbecsülést az orvosok, az egyszeri ember tátott szájjal hajbókol a doktorok előtt, és kérdés nélkül kapkodja a pirulát, ha az orvos azt mondja neki. Ezért gyakori, hogy nem hajlandók az orvosok elmagyarázni a dolgokat a betegeknek, látványosan hülyének néznek, mintha nem érhetné az ember – nincsenek hozzászokva, hogy a beteggel együtt gondolkodjanak, nem helyette.

Egyébként teljesen egyetértek, hogy megalázó béreket kapnak az orvosok, holott – a tanárokkal együtt – rájuk kéne a legtöbbet áldozni egy országban.

"e az, hogy egy orvosnak fontosabb a pénz, minthogy a saját fajtáján segítsen idehaza, "

Elsődlegesen saját magán segít, létfenntartás. Így , ha neki megvan a normális élete, tud normálisan , -egészséges, nyugodt lelkiállapottal is- másoknak is segíteni, hogy megvan neki ez a fullos biztonság, meg nem nézik őt semmibe úgy, hogy közben 6 évig tanulta a szakmát, hanem elismert, megbecsült, és valóban emberszámba veszik ott, mint mindenki mást is (talán). Hogy olyan normális életet szeretne amúgy, amit kiskorában megálmodott, pl hogy normálisan, tisztességesen tudjon menni nyaralni is, ja meg ne legyen az , mert az is stresszes, hogy fullra leterhelve van, mert pl napi 80 betegre/páciensre jut egyetlen darab orvos. Szóval amúgy lehet, hogy ez még fárasztó is pluszban, és akkor ez így öngerjesztő folyamat; hogy "jaj, elmegyek, mert itt le vagyunk terhelve, ráadásul kevés fizetésért; ha mondjuk máshol is hasonló helyzet van, ott legalább meg van fizetve, megéri a szenvedést; de így sosem haladok, egyről a kettőre; mert nem kaphatok annyit, amennyi odakint pedig jár és még megbecsülést is..." Én nem beszélgettek orvosokkal ,d e valami ilyesmi dolgokra tippelnék. Ja szal az öngerjesztőt azt úgy értem, hogy elmegy, mert ott le vannak terhelve, kis fizuért meg kell szakadni, míg máshol a többszöröséért nem, és akkor inkább leküzdi a honvágyat, már ha lenne/van neki; és akkor szóval kimegy, mert kevesen vannak, és kevés a pénz is, és akkor még kevesebben lesznek, és még több páciens jut majd egy emberre, és akkor már ő se gondolja úgy, hogy fogja tovább bírni, ezért inkább ő is odébb áll. Meg hallja is mindenhonnan, hogy orvosoknak érdemesebb kimenni külföldre , mert itt nem jó, esetleg megpróbálta, és megtapasztalta itthon, hogy esetleg szűkösség van, pl nincs fertőtlenítőszer, hiány van; és ilyen állapotok , embertelen állapotok között nem hajlandó/ lelkileg nem tud dolgozni; mert még ez is idegileg leterhelő, hogy lesz-e fertőtlenítőszer, vagy nem. Pl én ezekre gondolnék.