Mennyire erkölcstelen ellopni egy szaloncukrot a boltból?

Ahol dolgoztam, a szaloncukrot dekára árultuk, az olcsóbbnak 20 ft-ra jött ki darabja, a drágábbnak 100 ft volt. Ezzel az összeggel károsítottad meg a boltot.

Szerintem erkölcstelen, mert amit csinálsz az téged jellemez, de a multiknak jól megy. Inkább az a kérdés, hogy te milyen embernek tartod magad, és hogy neked belefér-e ez a cselekedet.

Adj legközelebb borravalót a pénztárosnak, ha furdal a lelkiismeret.

Attól, hogy valami nem a te kedved szerint van csomagolva, kihelyezve, még nem kell ellopni. Ez is lopás, ha egy kis 20 Ft

-os csokit ellopsz, az is ugyanolyan lopásnak számít. Persze simán megtehetnék a multik, hogy minden vásárlónak adnak ingyen 1-2db szaloncukrot, kb fel se tűnne a bevétel-kiadás mutatójukon, de mivel ez nem így történik, így nem helyénvaló, hogy zsebreteszed, főleg úgy, hogy nem okozna gondot kifizetni pár 10 forintot.

Nyilván nem becsületes dolog lopni, de annyira nem súlyos, hogy tavaly óta ezen rágódj. Viszont ha szereted a cukorkákat, tegyél igazságot cukorkalopás témában, erről dumáltunk a minap:

"Volt még egy nagyon jó történet, azt Évi különösen szerette és órákig el tudott töprengeni rajta.

Amikor anyuka második elemista kislány volt (ez olyan, mint most a második általános) - egy kis falusi iskolába járt. És óra előtt azt mondta a tanító bácsi neki meg egy másik kis osztálytársnőjének, hogy hozzanak húsz-húsz fillérért selyemcukrot. És húsz fillért adott anyukának, és húsz fillért a másik kislánynak. El is szaladtak a boltba, a boltos bácsi kimérte a két zacskó selyemcukrot, átadta a két kis vevőnek, és még külön, ajándékba a kezükbe is nyomott egy-egy cukorkát. Az osztálytársnő az ajándék cukrot egyből bekapta, de anyuka úgy gondolkozott, hogy a cukor nem neki jár, hiszen a tanító bácsi pénzén vásároltak. Ezért a nála levő zacskót kibontotta, és az ajándék cukrot is beletette. Utána visszamentek az iskolába. A tanító bácsi a másik kislánynak szépen megköszönte a felbontatlan zacskót, de anyukára fejcsóválva és gyanakodva nézett, és azt mondta: "Ejnye." Persze, mert a tanító bácsi nem számlálta meg a cukorkákat, és nem tette mérlegre, azt hitte, hogy anyukám azért bontotta meg a zacskót, hogy elcsenjen belőle... Kinek volt igaza? Évi nem tudta eldönteni, és sokszor eltöprengett, és sokszor megtárgyalta Világoskékkel is, hogy mi a fontosabb, a látszat, vagy az, hogy az ember igazán becsületes legyen."

(Fehér Klára: Mi, szemüvegesek)