Hogy érjem el, hogy a kirakat igaz legyen belül is? Tudom, hogy mit kell tennem, de hogy csináljam, hogy én akarjam?
Jesszus...nem tudom máshogy megfogalmazni. Tudom, mi a helyes, mit vár el a társadalom, kivülről egy pozitív, energikus, magával ragadó ember vagyok - és igazából ez is én vagyok, de másrészről utálom az egészet, rengeteg energiám elmegy erre. Közben legszívesebben csak a fejemre húznám a takarót, bőgnék...
Szeretem a családom, de halálba idegesítenek. Szeretnék más ember lenni, annyira szeretnék...de kimerülök ezekben az erőlködésekben és legszívesebben valahogy kiszállnék mindenből.
Tudom, hogy gáz...mit tegyek?
Nem gáz... és nem kell megfelelned a társadalmi elvárásoknak sem, meg majdnem semminek sem az életben, természetesen a kötelességeket most tegyük félre.
Valójában a fejlődésünkkel arányosan vetkőzzük le magunkról a megfelelési kényszert is, amikor eljutunk oda, hogy már nem fontos, hogy látszatemberek legyünk. Amikor már nem szégyellni való, ha önnönmagunk miatt nem férünk bele egy-egy szubkultúrába, és a saját lelki békénk felülírja az összes álarcunkat, mert szükségtelenek, hiszen önmagunk tudunk lenni, és nem csak titokban.
Nem csak a belsõdön, hanem a “kirakaton” is tudsz módosítani. Nem kell túlzottan hamis képet mutatni másoknak, a legfontosabb szabály: ha önmagad vagy, akkor a valódi éned szerint igazodik hozzád a világ is. Lesznek, akik elfogadnak, talán olyanok is, akik nem. Döntsd el magadban a legnagyobb öntudattal, hogy mit akarsz, mi szerint szeretnél élni, utána fogadd el a világot, a családod, a társadalmat. Nem csak te igazodsz másokhoz, õk is tudnak hozzád.
Pl. Ha közölnéd a családoddal, hogy a “halálba idegesítenek”, akkor biztos egy idõre lekopnának rólad, és nem lenne aki idegesítsen téged! (jó, talán most ironizáltam) Az sose jó, ha megjátszod a szépet, ha legalább egy kicsit közönyös tudsz lenni másokhoz, ettõl még nem utálnak meg, de elérheted azt, hogy kicsit elhidegüljenek tõled, ha ez neked kellemesebb volna.
Igazán köszönöm a normális válaszokat. Sokszor mardos a bűntudat, mert gyakran hangosan reagálom le a dolgokat. Rettegek attól, hogy elszúrom az életüket.
Jó lenne, ha mindenki jól érezné magát itthon.
Az nem érdekel, hogy ki mit gondol rólam, a baj az, hogy én is úgy nézek magamra, mintha eleve elítélnem kéne,mikor rosszul sülnek el a dolgok.
Arra gondoltam, hogy elmegyek pszichológushoz. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!