Ezeket a problémáimat hogyan győzhetném le?
19 éves fiú vagyok. Amit tudni kell rólam, hogy nagyon visszahúzódó vagyok, a szavak embere sem vagyok és lehet, hogy az átlagnál egy kicsit érzékenyebb is. Mindig meghúzódtam a háttérben soha sem voltam a középpontban. Több problémám is nap mint nap szembe kell néznem és hiába próbálok rajta változtatni sajnos egyszerűen nem megy és nagyon tanácstalan vagyok.
Az egyik dolog az az, hogy egyáltalán nincsen önbizalmam. Amikor meglátok egy olyan lányt aki szimpatikus nekem és talán én is neki mindig úgy állok hozzá az egészhez, hogy hosszasan elgondolkodom és azt beszélem be magamnak, hogy mit is akarok én tőle, kevés lennék én hozzá és inkább meg sem próbálok vele ismerkedni. A másik dolog pedig az az, hogy a lányokkal való ismerkedésben nagyon tapasztalatlan vagyok mert bevallom őszintén még soha sem beszélgettem lányokkal, interneten de még személyesen sem mert egyszerűen megy. Olyankor mindig lefagyok és meg sem tudok szólalni és csak azon idegeskedem ,hogy mit is mondjak és olyankor persze egyetlen egy normális mondatot sem tudok mondani. Valamilyen oknál fogva már gyermekkorom óta félek a nőkkel való beszélgetéstől. Ha egy nővel beszélgetnem kell akkor inkább gyorsan befejezem a beszélgetést és elmenekülök. Amikor meglátok velem egykorú fiatalokat egy kicsit rosszul esik, hogy másoknak olyan könnyen megy az, hogy párt találjanak vagy egyszerűen csak beszélgessenek a lányokkal. Én pedig egy csődtömeg vagyok és meg sem tudok szólalni. Bevallom őszintén egy kicsit irigykedem is rájuk. Az önértékelésemmel is komoly problémáim vannak, nem vagyok saját magammal megelégedve és ez kihat a mindennapjaimra is. Amikor belenézek a tükörbe egyszerűen undorodom saját magamtól és mindig csak a hibáimat keresem magamban és a jó tulajdonságaimat viszont észre sem veszem. A tükörben mindig azt látom, hogy még a mai napig is el vagyok hízva. Egyáltalán nem tartom magamat jóképűek, sőt inkább ellenkezőleg annak ellenére, hogy már sokan mondták, hogy mennyire helyes fiú vagyok és, hogy ha egy kicsit több lenne a bátorságom nagyobb sikerem lenne a lányoknál de én ezt nem tudom elhinni. Mindig csak a hibáimat keresem magamban és ilyenkor még az életkedvem is elmegy. Amit még tudni kell rólam, hogy egyáltalán nem járok szórakozóhelyre, nem az én világom és a jövőben sem tervezem, hogy elmenjek. Már attól is rettegek ha emberek közelébe kell mennem. Egyszerűen nem bírom a tömeget. Amikor emberek között vagyok akkor nagyon feszült vagyok és nem tudok feloldódni és csak azon jár az eszem, hogy mikor leszek már otthon, hogy egyedül legyek a saját kis világomban. Az utóbbi időben egyre többször van hangulatingadozásom is. Az egyik percben még életvidám vagyok, életkedvem is van a másik percben pedig még élni sincsen kedvem és ilyenkor pánikszerű rohamaim is szoktak lenni és ilyenkor nagyon szokott fájni a szívem, szorít a mellkasom és nagyon nehezen napok levegőt de ilyenkor lepihenek és pár perc múlva elmúlik de akkor is nagyon aggaszt. Éjszakánként is alig alszom az utóbbi hetekben. Állandóan felkelek és utána nagyon nehezen tudok visszaaludni.
Sajnos nincsen önbizalmam és az önértékelésemmel is gondjaim vannak. Nem vagyok saját magammal kibékülve és valószínű,hogy ez is közrejátszik abban,hogy félek a nőktől amire egyáltalán nem vagyok büszke. Amit tudni kell rólam,hogy nagyon visszahúzódó és csendes fiú vagyok. Soha sem voltam a szavak embere.
Tegyük fel beszélgetnem kell egy lánnyal aki szimpatikus nekem de sajnos a nőktől való félelmem miatt nagyon hamar befejezem velük a beszélgetést és inkább elmenekülök amire egyáltalán nem vagyok büszke. Az a baj, hogy még a megszólítás sem megy mert nagyon ideges vagyok miatta és mindig attól félek,hogy elrontok valamit. Egyszerűen nem tudok a nőkkel az alap témákon kívül másról beszélgetni. Nem csak személyesen de még az interneten keresztül sem tudok velük miről beszélgetni. Nem tudom miért de gyermekkorom óta nagyon félek a nőktől és ösztönösen mindig is elkerültem őket. Az a bajom, hogy ha tetszik egy lány, akkor ha a közelében vagyok izgulok, és gyomoridegem van, aztán nem bírok kinyögni egy szót sem mert félek, hogy valami hülyeséget mondok és nevetségessé válok, vagy rosszat gondol rólam. Bevallom őszintén a 19 évem alatt kb. talán ha kétszer beszélgettem lányokkal, ők soha sem keresték a társaságomat és én sem az övékét. A beszélgetés nagyjából annyiból állt,hogy megkérdezték,hogy milyen óránk lesz és,hogy hol leszünk meg tegyük fel ha beteg voltam megkérdezték,hogy meggyógyultam-e, ennyi volt a beszélgetésem velük.
Ezek a gátlásaim miatt egyáltalán nem szoktam ismerkedni mert úgy állok hozzá,hogy nem is érdeklem meg mit is akarok én tőle és inkább meg sem próbálom az ismerkedést. Tisztában vagyok vele,hogy azzal veszítem a legtöbbet ha meg sem próbálom de úgy érzem ameddig ezeket a félelmeimet nem tudom legyőzni addig nincs is értelme ismerkednem.
Több éve küzdök ezekkel a problémákkal és sajnos ezekhez a problémáimhoz még a szociális fóbiám és a pánikrohamaim is társulnak. Valamilyen oknál fogva már gyerekkorom óta nagyon félek a nőktől és ennek köszönhetően elkerülöm őket, egyszerűen nem tudok velük miről beszélgetni. És nem csak beszélgetni nem merek velük de egyetlen egy lányhoz sem merek közeledni mert úgy állok hozzá,hogy nem is érdeklem őket meg mit is akarok én tőlük és inkább meg sem próbálom és elmenekülök előlük amire egyáltalán nem vagyok büszke. Az is közrejátszik abban,hogy nem tartom magamat helyes fiúnak annak ellenére sem,hogy már sokan megdicsértek de mára már eljutottam arra a szintre,hogy ezeket nem tudom és nem is akarom elhinni és elfogadni. Visszataszítónak tartom magamat akinek soha sem lesz egyetlen egy nő sem az életében. A nőkkel való beszélgetés egyáltalán nem megy mert a nőket valamilyen oknál fogva magam fölé helyezem és lealacsonyítom magamat velük szemben. Soha sem beszélgettem lányokkal és ennek köszönhetően nem is tudom,hogy egyáltalán miről is lehetne velük beszélgetni,mi is érdekli igazán a nőket. Ha beszélgetnem kell egy lánnyal akkor rögön görcsös leszek és csak azon idegeskedem,hogy mit is mondjak neki és ilyenkor természetesen meg sem tudok szólalni és szokásomhoz hívem inkább elmenekülök a beszélgetéstől amire nem vagyok büszke egyáltalán.
A mai napig sem tudom magamat elfogadni és szeretni olyannak amilyen vagyok. Sajnos van egy eléggé feltűnő testi hibám amin sajnos nem lehet változtatni ( orvosi hiba ). Egyszerűen nem tudom magamat elfogadni és szabály szerűen amikor belenézek a tükörbe undorodom saját magamtól. Tisztában vagyok vele,hogy ha nem tudom saját magamat elfogadni és szeretni akkor mástól sem várhatom el azt,hogy szeressen és elfogadjon olyannak amilyen vagyok. Mindig összemérem magamat másokkal és lealacsonyítom magamat velük szemben és ilyenkor elmegy mindentől a kedvem.
Nagyon sokszor még élni sincsen kedvem. Minden reggel úgy kelek fel,hogy mi értelme is van az életemnek és nagyon sokszor azt kívánom bárcsak valamilyen oknál fogva meghalnék. A családtagjaimnak persze hiányoznék de úgy gondolom ez az idő múlásával enyhülne. Nagyon sokszor van hangulatingadozásom is. És ilyenkor pánikszerű rohamaim is szoktak lenni ( nehezen kapok levegőt,fáj a szívem és a mellkasom és szédülni is szoktam ). Ilyenkor egy kicsit lepihenek és 10-20 perc múlva elmúlik de ezek a rohamok már nem most kezdődtek hanem már évekkel ezelőtt de ezidáig nem foglalkoztam vele. Minden nap gondterhelt vagyok és semmi sem tudja lekötni a figyelmemet és egész nap csak azon gondolkodom,hogy mi értelme is van az életemnek,mindegy lenne ha nem is élnék tovább. Már nagyon sokszor megfordult bennem az öngyilkosság gondolata is. Éjszakánként meg is álmodtam azt ahogyan végzek saját magammal. Az utóbbi hetekben éjszakánként alig szoktam aludni 4-5 óra hosszát,állandóan felkelek éjszakánként és nem tudok visszaaludni. Egyszerűen semmi sem érdekel elvesztettem minden iránt az érdeklődésemet. A tanulás sem érdekel pedig mindig ott van bennem,hogy tanulnom kell ha vinni akarom valamire az életben de hiába ülök le tanulni ha állandóan csak a problémáimon jár az eszem egész nap. Amit igazán szerettem az életemben az a súlyzós edzések voltak de mára már a sportban is elvesztettem az érdeklődésemet és már abba is hagytam több mint egy év intenzív sportolás után amit a mai napig is bánok de nincsen annyi akaraterőm,hogy újból elkezdjem.
Ezeket a problémáimat édesanyámmal több év halasztás után megosztottam de úgy érzem,hogy Ő sem tud nekem segíteni. Mindenáron meg szeretnék változni de sajnos egyedül nem fog menni.
Válaszaitokat előre is köszönöm szépen.
válasza: válasza:Hasonlo vagyok én is, 25F
Szerintem az a mi bajunk hogy túl sokat analizáljuk a dolgokat :D
"Szerintem az a mi bajunk hogy túl sokat analizáljuk a dolgokat :D" Igazad van :)
"Miért nem szórakozol máshol a kamu-kérdéseddel?": Már ne is haragudj meg érte de szerinted szórakozásból teszem fel a kérdésemet? Ha nem tudsz normális választ adni akkor inkább kímélj meg a hülyeségeidtől mert nem vagyok rád kíváncsi. Köszönöm.
válasza:Bocsi, nem olvastam végig, csak az elejét. Annak alapján valamivel gátlásosabb vagy, mint én voltam akkoriban, tiniként. De bennem is voltak tehát gátlások.
Utólag könnyebb persze okosabbnak lennem. viszont most csak egy apró javaslat:
az önvizsgálat, analízis hasznos dolog, de javaslom a z érem másik felét is: szintetikusan is gondolkodj, keresd az összefüggéseket.
Valamint ne csak gondolkodj, cselekedj is; persze gondolkodj előtte. ;)
ÉS LAZÁBBAN állj a dolgokhoz. Én is ilyen görcsös voltam tizenévesen.
Lehet, hogy neked is van ilyen problémád, mint szerintem nekem volt akkoriban: sokan azt sugallják, hogy akkor lesz meg valami, ha céltudatos vagy.
Valójában ez féligazság.
Magamtól arra is rájöttem, hogy valójában a céltudatosságnak csak annyi jelentősége van ,hogy tudnia kell az embernek, hogy mit akar, bár ha nem tudja, sebaj, van elég más dolog, amiben tudja, mit akar.
Ha tudod, mit akarsz, akkor NE legyél céltudatos, hanem csak cselekedj ASZERINT, amiről szól a dolog.
Példa:
akarsz barátnőt. Oké. tudatában van egy célodnak.
A megoldáshoz alapvető a következő:
NE LEGYÉL CÉLTUDATOS, A MIKOR TESZEL ÉRTE.
Azaz: tudod, hogy kell csaj, de ne görcsölj rá.
Magyarán ami fontos: NE TILTSD meg önmagadnak , hogy legyen csajod.
Ha pontosan ezt teszed, már eleve fél siker.
A többi már csak két dolgon múlik: körülmények (na az nekem extrém volt mindig is ,több szempontból is, tehát kvázi túlélő művész vagyok), és amíg súlyosak a körülményeid (pl egészségi állapot, kis település, stb), addig nem tudsz mit tenni, ahogy egy börtönben se tudsz átmenni a falakon; türelem, egy év, tíz év, száz év, és akkor megnyílik a börtön ajtó, oka volt, hogy zárva volt (HA tettél érte) ;
vagy pedig:
nem súlyosak a körülmények, és ekkor jön a következő pont:
nem zártad ki, hogy legyen csajod, tehát amikor kedved időd van, odamész csajokhoz beszélgetni velük, mert enélkül nincs csaj.
NE akard megszerezni, hanem mind több nővel beszélgess. Ennyi a lényeg.
Az akadályokat, feleslegeket kell lehántolni ez az egyik kulcs. Az emberek feleslegesen bonyolítanak:
"ezéééé nem meg, azééé ne megy, amazééé".
Ha extrémek a körülmények, valóban nem megy.
De ha csak egy kis egérút van, akkor nincs ok panaszra!
Van, aki fél karral is él, és sikeres.
Szóval: azért görcsölsz, mert akadályokat teszel önmagad elé. Pl céltudatosságot, megfelelési kényszert, önmagad felé elvárást: "azért megyek oda, hogy megszerezzem a nőt" - EZ HIBA! Mert önkényszer!
Szóval: ne tiltsd meg önmagadtól, amit akarsz, és ne keress kifogásokat. A kövi lépés meg, hogy NEM céltudatosan, de lazán megteszed, ami evvel jár, pl csaj kell? Hát akkor beszélgetek velük, ennyi.
Az is akadály, ha belekapaszkodsz valamibe, valakibe.
Pl marhaság, hogy "nekem az a nő kell, senki más".
s ha ő nem vágyik rám??? Na ugye. Ostoba öngátlás.
Másra is kell gondolnod. Első, hogy ADNI TUDJ annak, aki szerinted megérdemli. Önzetlenül.
Valamint törekedj önelfogadásra, és ennek mentén vállalj fel önmagadból egyre többet.
"Na mi van, Géza, csak nem fel akarsz szedni engem, he? ;)" - kóstolgat téged a csaj.
Te meg ha lesz önbizalmad, akkor halál nyugodtan reagálhatod: "de igen, Gizi, miért ne. Ha nem akkor meg nem. De egyébként krrrva jó segged van, csak mondom."
(Ha viszont jön a 100 kilós párja, akkor iszkiri. :D )
NE tervezz előre. Ami spontán jön.
Marhaság, hogy "jaj de hűde izéke laza vóóótam ma, mégse lett eredménye, brühű..."
NEM KELL EREDMÉNY! EZT PRÓBÁLD FELFOGNI! Addig veszett fejsze nyele.
Tudod mi a siker? Az, hogy észre se veszed, és meg van, amire vágytál. VALAMILYEN FORMÁBAN meglett.
Tehát nem úgy, hogy nekem Klári nevű bige kell, öt és fél darab szeplővel az arcán ,és ha nem áll 175 fokban a mandula vágású szeme, akkor az már nem kell...
;)
Hanem kompromisszum.
Tudd, hogy házias, fekete hajú csajra vágysz, de lehet, hogy az élet egy szőke, lapos mellű nőt dob, aki ellenben egy őrült jó tigris az ágyban, és gyengéd, megértő hozzád.
Akkor ennek örülj!
ÉS ADD, AMIT TUDSZ ANNAK, AKI MEGÉRDEMLI.
Kihasználni meg sose engedd magad.
(Más eset egyébként, hogy kell NÉHÁNY bartell kapcsolat is az élethez, de NEM ez cél.)
És ne utánozz senkit, engem se!
Önmagad keresd és azt add! Vagyis abból azt,
amit nem titkolsz magadról.
NE azt tanuld meg, én hogyan csinálom, hanem azt, hogy neked hogyan kell - önismeretedből fog kiderülni számodra.
Ha így élsz, egyre kevesebbet fogsz titkolni magadról, mert egyre több mindent tudsz felvállalni.
NEM KELL MINDENT felvállalni.
Kell legyenek titkaid is.
Arany középút.
Ismerd meg önmagad.
És cselekedj.
HOGYAN?
Idézem az erdélyi népzenészeket a tánc"rend"ről:
"ahogy gyün!"
NEM meggondolatlanul,
nem betépve!
Józanul és felelősségteljesen, mégis lazán.
Felejtsd el az agyukat játszó menőcsávókat.
Önmagad add.
Védd meg magad, ha kell, és legyél nyitott, amikor az kell, és akivel szemben az kell.
Minden lényegest elmondtam.
Most pedig húzzál lazulni, és aludni, jó éjt! ;-)
válasza: válasza:Az ne mond, hogy nincs önbizalmad egyáltalán, mert az "nyomorult állat" provokációt, normálisan reagáltad le, és nem pejoratív kommunikációval. Sőt, nyomban láttad, hogy hülyesség, amit írok. A lényeg, hogy nem vagy annyira elveszve, mint hiszed magad. :)
Mindenekelőtt azokon a rossz szuggesztiókon kell TÚLLÉPNED, amelyeket mások RAGASZTOTTAK RÁD.
Egy vonzó x éves ember, aki úgy öltözködött, mintha évtizedekkel idősebb lenne a koránál, és egy csúnya szemüveg mögé rejtőzködött.
A frizurája kócos volt. Saját bevallása szerint a magány volt a problémája (valójában az volt a problémája, hogy, azt mondták neki gyenge az önbecsülése/önbizalma, és ő ezt elhitte.)
- Miért gyenge az önbecsülésed?
- Az emberek közt elkap az idegesség
- Honnan tudod mikor kell idegeskedned? Amikor ruháid válogatod a szekrényből, idegeskedel?
- A hang figyelmeztet a fejemben.
- A saját hangod?
- Az én fejemben van.
- Hasonlít a saját hangodra?
- Nem.
- Emlékeztet szüleid, testvéreid, rokonaid, osztálytársaid hangjára?
- Nem tudom kinek a hangja, már olyan régóta ott van.
- Olyan régóta, ez esetben elhagyható. Mit mond a hang?
- Csúnya vagyok, akit soha senki nem is sem fog szeretni.
Burvárkodhatunk mi volt a gyerekkorában - évekig. Miért alakult ki a hang, de ez egyáltalán nem érdekelt.
Megkértem hangosítsa fel a hangot a fejében, és hozza közelebb. A hangot bal oldalon, 30 cm távolságban hallotta. Egyre rosszabbul érezte magát. Távolítsd el a hangot a messzeségbe. Jobban érezte magát. Válltoztass a hangszínen. Hallottál már olyan embert, akinek nem tudtál hinni? Pl. Gyúrcsány? Nixon? Orbán? Egyéb? Bill Clinton? Átváltoztattuk a hangot, akiben a legkevésbé sem bízik, és akinek soha sem hinne el semmit. A hangforrást áthelyeztük a feje mögé, hogy úgy tűnjön mintha egyre messzebbről hallaná. Többször megismételte, nagy gyorsan. Fokozatosan uralma alá hajtotta a rossz érzés forrását.
Soha nem is törekedett rá, hogy szép legyen. Nem is tudott nyitottan és vidáman viszonyulni másokhoz, hogy ezáltal hasonló kedves emberekkel ismerkedjen meg. Ehelyett olyan emberek társaságát kereste, akik már a meglévő hiedelmet erősítették benne újra és újra.
Az évek során maga is elhitte, hogy csúnya, teljesen elhitette magával, hogy értéktelen senki, holott ez volt élete legnagyobb hazugsága. Többé nem vette komolyan az önbecsülését sárba tipró belső önkritikát, és jobban érezhette magát a bőrében.
Az egyik kedvenc kérdésem az emberekhez, hogy mi a legnagyobb hazugság, amit elhitettek velük. Neked vajon mi?
Van egy olyan emléked, ha arra gondolsz vidám leszel? Keress egyet.
válasza:Én nem vagyok hajlandó elfogadni a korlátozó meggyőződéseket csak azért, mert valaki azt mondja, hogy fogadjam el őket.
Az emberek nagyon gyakran változnak mindenféle buta gondolat nélkül. Életünket azonnal átalakíthatja, ha nézünk egy filmet, vagy olvasunk egy könyvet, egy barátunkkal vagy akár egy idegennel beszélgetünk a buszon. Az emberekbe súlykolják: "Fel kell fedezned magad, hogy valójában ki vagy, és el kell fogadnod magad."
Nos, ezt nem kell megtennünk. Nem kell olyannak lennünk, amilyenek nem akarunk lenni. Az, hogy mostanáig valaki szégyenlősen viselkedett, nem jelenti azt, hogy egész hátralévő életében ezt a szerepet kell játszania. Ez csupán egy magatartási minta, és nem maga a személy. A változás az egyetlen állandó dolog az életben.
Hogyan érezd jól magad? Meg tudod választani, mikor akarsz dühös lenni, vagy félni, és milyen okból. Olyan dolgoktól kell tartanunk, amiktől érdemes félnünk, pl. hogy elvesztegetjük az életünket a múlton való rágódással.
Gondolj valami vidám dologra. Tudom, hozzászoktunk, hogy valami rettenetes dologra gondoljunk, de soha nem késő. Fontos, hogy ez tényleg jó élmény legyen. Ha nem olyasmire gondolsz, ami még most is megnevettet, akkor az az élmény nem az, amit keresel. Ha rátaláltál a jó emlékre, tartsd meg a gondolatot magadban egy ideig. Képzelj el egy kart, amire rá van írva "Vidámság", és azt lassan told felfelé!
Hogy még valóságosabbnak érezd, ténylegesen végezd el a mozdulatot! Igen, így jó. Tudom, úgy érzed, hogy ez nevetséges dolog. De végezd el a gyakorlatot.
Amikor elérted azt a pontot, ahol úgy érzed, hogy micsoda butaság ez az egész, akkor gondolj arra, hogy azok a dolgok, amikkel megnehezíted a saját életed, még ennél is ostobábbak.
Engedd, hogy a szívmelengető emlék egyre közelebb jöjjön. Eközben halld meg a belső hangot a fejedben, ami azt mondja: "Kezdődjön a vidámság!"
Létrehoztál egy érzést, és ezt egy ingerrel társítottad (a karral). Mivel a két dolog együtt jelent meg, az agy úgy dönt, hogy ezek összetartoznak. Egy karral, egy mozdulattal, egy érintéssel, egy szóval társítod, így az adott ingert előidézheted, amikor szükséged van rá.
Nevetséges, hogy a legtöbb ember milyen sok időt tölt azzal, hogy rosszul érezze magát. Elképesztően sok idő telik el úgy, hogy túl elfoglaltak vagyunk, ezért nem élezzük az élet varázslatos csodáját.
Érezd jól magad minden különösebb ok nélkül. Őrült gondolat ez? Az emberek újra és újra átélik a vitákat, amik megtörténtek velük. Nem furcsa ez? És még csak nem is szórakozásból teszik ezt, hanem azért, hogy rosszul érezzék magukat. Képzeletbeli vitáik vannak, amelyeket a fejükben újra és újra végigélnek.
Ismertem egy fickót, aki egy vezető volt a cégnél. Az volt a problémája, hogy félt a nőkkel való talállozástól. Ledöbbentem, amikor kiderült a hobbija.
- Amikor egy hegy oldaláról ugorsz le, repülsz a levegőben? - kérdeztem.
- Igen - válaszolta.
- És a nőktől félsz?
- Úgy van!
- Bizony - helyeseltem -, elég ijesztőek tudnak lenni. Különösen, amikor a leárazott utolsó pár cipőért harcolnak.
Ilyenkor a célom, hogy az illető ostobának érezze magát, mint amilyen ostobán viselkedik. Miért? Mert ha az emberek nem érzik olyan ostobának magukat, mint amilyen ostobán viselkednek, akkor elkezdik a problémájukat túl komolyan venni. Ha túl komolyan vesszük a problémákat, akkor valóságosabbá tesszük őket. Amikor belépünk egy szegbe, amely keresztülszúrja a lábunkat, az valóságos dolog, és fáj is, de az emberek még ezt a fájdalmat is megtanulhatják kontrollálni.
Az említett fickó elmondta, amikor meglát egy nőt, szinte teljesen megbénul.
- Rendben, akkor hadd fogalmazzak nyíltan. Felveszel egy pár lécet a lábodra, bekened őket viasszal, lecsúszol egy hegyen igen nagy sebességgel, kilövöd magad a hegyoldalról be az űrbe, száz méteren keresztül repülve szeled a levegőt ejtőernyő nélkül...és mindez nem taszít?
- Nem, mert ez valami csodás érzés.
- Aztán meglátsz egy nőt, aki egy asztalnál kávézik, és megrémülsz attól, hogy odamenj hozzá, és köszönj neki.
- Igen, teljesen.
- Ugrás a hegyről...szemben egy köszönéssel. Számomra ezek valahogy nincsenek egy súlycsoportban.
A fickó szégyenlősen nézett rám.
- Tudom, ez őrültségnek hangzik.
- Azért, mert az is! Fordítsuk meg a dolgot! Ismered azt az örömérzést, amelyet közvetlenül az ugrás előtt érzel? (persze, hogy ismeri, azért kérdeztem)
- Igen, igen!
- Ok. Fogd ezt az érzést sződd bele a testedbe. Tedd egyre erősebbé. Közben lásd magad körül az embereket. Menj oda hozzájuk és köszönj nekik! Olyan személyeket válassz, akikkel soha nem állnál szóba! Ha félni kezdesz, csak idézd fel az érzést, amit a hegyről leugrás előtt érzel. Mert tudod, ez segít neked, de a félelem érzése nem.
Azóta is hölgyekkel beszélget. Rögzített érzések segítségével átalakíthatod az életed.
Mivel foglalkozol? Úgy értem, amikor nem aggódsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!