18 évesen mennyire számít gyerelnek az ember, itt a növekedésre gondolok, gondolkodásra és játékkedvre. Én rettegek, mert most vagyok tizennyolc és felnőttnek érzem magam. Normális vagy valahogy meg lehet oldani a problémát?

Teljesen változó, hogy hogyan fejlődünk, már a magzati kortól kezdve is. Én 18 évesen érzelmi oldalról ugyanott voltam, mint most, épp esküvőt szerveztem, biztos voltam a kapcsolatunkban és abban, hogy nem korai férjhez mennem 20 évesen. Az idő ezt be is igazolta, eltelt 10 év és minden csodás azóta is.

Munka fronton rosszabbul álltam, valahogy nem jött meg az az elsöprő "dolgozni akarok és eltartani magam" érzés, egyébként azóta sem. Ettől függetlenül, nyilván dolgoztam a gyerekek előtt, de nem éreztem többnek magam attól, hogy fizetést kaptam, attól függetlenül, hogy a munkámat nagyon szerettem.

Játékkedv és ökörködés terén örök gyerekek vagyunk a férjemmel mindketten, pedig ő már a 40-hez közelít. Ugyanúgy tudunk nevetni minden apróságon, mint a gyermekeink, de emellett ott van bennünk a felelősségtudat is, szerintem tök jó összhangban egymással. :)