Miért van az, hogy mostanában ennyire másképp hat rám az alkohol?

15 lehettem, mikor először ittam alkoholt, és azóta is sikerült fenntartani, hogy csak társasággal, és csak mértékkel fogyasszak. Ahogy visszaemlékszem, mindig vidámabb lettem, ha ittam a többiekkel, jobban kinyíltam, jobban élveztem a zenét, bátrabban táncoltam, szóval az alkohol pozitív hatásait élvezhettem. Mostanában meg, ha megiszok mondjuk három fröccsöt, akkor melankolikus leszek, úgy érzem, az életem sz*ar, nem vagyok jó semmire, béna vagyok és haszontalan. Múltkor találkoztam az egyik barátnőmmel, akit már tök régen láttam, és nagyon vártam, hogy vele legyek, megittunk ketten egy üveg bort fröccsben, szóval nem volt olyan sok, mégis az este maradékát azzal töltöttem, hogy magzatpózban, vigasztalhatatlanul zokogtam a kanapéján, pedig nagyon ritkán sírok. De olyan is volt kb. három hete, hogy elmentem a barátaimmal bulizni, megittunk két tequilát, és utána én inkább hívtam egy taxit, mert haza akartam menni, de nem bírtam az embereket, idegesítettek, pedig bulizni indultunk. Akkor is sírtam otthon egy sort. És nem értem miért, és nagyon szégyelltem magam mindkét eset után. Szerintem közepesen bírom az alkoholt, a maximum az volt, mikor hat feles házipálinkát ittam az osztálytársaimmal (meg egy-két fröccsöt), az érettségim után, és nem voltam rosszul tőle, meg semmi, tök jól elbeszélgettünk közéletről, politikáról, jövőről, mindenről, de akkor azt éreztem, hogy "na, most nagyon részeg vagyok". Általában nem iszok ennyit, két-három fröccsnél, esetleg két rövid-két sör kombinációnál tovább nem megyek, érzem, hogy hol van az a határ, amikor még csak be vagyok csípve, de még nagyon jól érzem magam, viszont mostanában ezek a becsípések juttatnak el abba az állapotba, ahol sírógörcsöt kapok, és nem értem, miért.

Egyébként nem iszok gyakran, havi max 1-2 alkalommal iszok együtt a barátaimmal.

23/L