Szerintetek baj ha az ember túl sóher önmagához? mi bajom van? Mi segíthet rajtam?

Nem magaddal, hanem másokkal szemben nem fair, amit művelsz. Eltartatod magad, elvárod, hogy rongyokat örökölj, közben meg vered a melled, hogy millióid vannak. Ez nem túl nagy tudomány, amire ennyire büszkének kellene lenned.

Amikor olvastam a kérdésedet még a leírás nélkül azt gondoltam na végre valaki, aki ugyanazt gondolja, amit én. De nem.

A különbség kettőnk között, hogy én a párommal élek, eltartjuk magunkat, jól keresünk. Ellenben igen, ha megtetszik valami a kínai áruházban, akkor húzom a számat és csikorgatom a fogaimat, mert 5 ezer forint és nem is tudom, hogy igazán szükségem van-e rá, aztán többnyire kedvfüggő, hogy megveszem-e. Jó eséllyel ha nem, akkor később mindig megbánom.

Két havonta költök el 10 ezer forintot ruhára és akkor is győzködöm magamat hangosan a párom jelenlétében, hogy jól keresek, nem kellene azt éreznem, amit érzek. Hogy ez most sok volt, hogy nem kellett volna ennyit költenem, stb. hiszen belefér bakker.

Egyszerűen ez rögzült belém, ez idegződött be. Neki is. Ezt hoztuk otthonról a szüleinktől.

Öööö, igen. Ez az élet. Mit vártál? Hogy egész életedben anyuval fogsz otthon ülni és ő beszélget veled?

Találj társat, barátokat. Az egy dolog, hogy munka után hazamegy az ember és nem feltétlenül veri magát minden nap valami társaságban, de kell, hogy legyen saját köröd. És azt csak te tudod megteremteni magadnak. Az se a világ vége, ha egy estét egyedül kell eltölteni. Lehet, hogy nem szoktál hozzá, de nem kell feltétlenül belehalni az unalomba.