Van olyan ember itt rajtam kívül, aki vagdossa magát? És ha igen, miért teszi?

Én csak régen csináltam, akkor örömet okozott. Ha érdekel, miért, írj rám.

A legtöbben egyébként maguktól is elhagyják, ahogy én is elhagytam pár éve, de ettől függetlenül ha valamiből kegyetlenül elegem van, kilátástalan a helyzetem, akkor még mindig az az első gondolatom, hogy meg kellene vágni magam. Vagy ha olyan filmet nézek, amiben van ilyen jelenet, akkor is.

23/L

Ugyan fél éve nem csináltam már, jobban vagyok most azóta, de ha mégis nekiállnék, eszembe jut, hogy elég macerás utána. Kíváncsi vagyok meddig bírom, néha nagyon jól esne.

12 évesen kezdtem el, mivel a szüleim előszeretettel vertek, és a fejemhez vágták, hogy nem lesz belőlem semmi, az utcán fogok meghalni hajléktalanként. Mikor elegem lett, megmondtam nekik, hogy öngyilkos leszek inkább, akkor nagyon elvertek, aztán kezdtem el magamnak fájdalmat okozni, ütöttem magam, később jött a vagdosás.

Aztán abbahagytam. 14 éves koromban vágtam magam újra, miután egy nagyon jó barátságom tönkrement az én hibámból, és hiába próbáltam kibékülni vele, mindig kudarc volt a vége, úgyhogy egyre jobban kezdtem magam utálni, ekkor a vadosás egyfajta önbüntetésbe ment át. Utána volt egy egy évig tartó netes kapcsolatom, amiről kiderült, hogy végig át voltam verve, ezért teljesen összetörtem, napi szinten vágtam magam büntetésből, a stresszet levezettem vele, és az ezzel járó adrenalin löketre is rászoktam. Volt egy öngyilkossági kísérletem is, rá egy hétre ismertem meg a mostani páromat, és hálás vagyok neki, hogy legalább ő tartja bennem a lelket lassan 3 éve. Idő közben persze voltak rosszabb időszakok, a legjobb barátnőmnek nem tetszett, hogy depressziós vagyok, így az egész osztályt ellenem fordította (máig utál mindenki, a késem meg ott van a suliban, sokszor megfogom, de még nem vettem elő, nem is akarom, de ha így megy tovább, nekiállok ott vagdosni helyben), apámmal összevesztem, nem beszélünk, anyám nem foglalkozik velem túlzottan, a közben kialakult, kezelésre szoruló betegségemet nem engedi kezeltetni, öcsém meg az ő saját késével fenyeget, úgyhogy sokszor vágtam magam előtte, hogy végre békén hagyjon.

Hosszú sztori, sok ok a vágásra, most még bírom.

18/L

Szia!

Lassan már 3 éve vagdosom magam.. egész általános iskolában szekáltak,és kihasználtak az osztálytársaim+otthon se volt minden "fényes". Annyit rólam,hogy én mindent magamra veszek,érzékeny típus vagyok. 7.-ben fajult el olyan szinten a dolog,hogy elkezdtem vagdosni magam,mert valahogy le akartam vezetni a bennem lévő indulatokat. Elég rossz módszert választottam. 1,5 év múlva már 2 öngyilkossági kísérleten voltam túl. Itt kezdtem el sejteni,hogy valami nincs rendben velem,és jól gondoltam: bipoláris depressziót diagnosztizáltak nálam. Amióta elballagtam a volt sulimból és kezelik a betegséget azóta sokkal jobban vagyok,bár még mindig tartok attól,hogy visszaesek. 16/L