Az normális, ha munka után már csak feküdni bírok?

Például mindössze egy órás társasházi közgyűlés után olyan vagyok mint egy kifacsart citrom. Pedig egy órát hallgatni a mutyit és a hülyeséget, nem tűnik komoly munkának. Pedig fárasztóbb egy 50 km-es bakonyi erdei biciklitúránál. Ahol nincs forgalom, sok az oxigén és a frissítő hatású negatív ion, meg kevés a CO2 és a szilárd szennyeződés.

Vagy régen a szocialista TSZ-ben végzett fizikai munka is fárasztó volt, de a lelki háttér miatt. Míg kizárólag otthon a saját gazdaságban dolgozva nem túlzás de luxusnak tűnt. Egyrészt mert szabad volt az ember.

Vagy a fősuli is kimerítő volt. De nem a tanulás, hanem a tömeg hatása. Például ha egyik 20 év körüli hallgató társam 90 éves vénember nyögéseivel panaszolta el hogy miképpen fog elhelyezkedni... Hát attól én is hirtelen 90 lettem.

A lelki háttérben keresendő a kimerültség forrása.

Nem tudom mennyire normális, de én mindig így voltam.

Amíg dolgozom addig tudok pörögni, utána is elmenni ide-oda, vagy volt hogy simán hazagyalogoltam 15 km-t.

De az általános az, hogy ahogy hazaérek, egyszerűen mintha kikapcsolnék. Bedöglök a gép elé, netezgetek, fel sem állok. Még elmosogatni, mosni sincs kedvem. Maga a hazaút is, villamos, metró, tömegnyomor, várakozás, idegeskedés is szinte kiszívja az életerőmet.

Amúgy a megoldás az, hogy a nap közbeni hajtásból át kell vinni a lendületet. Hazaérsz, rögtön bele kell vágni valamibe, sport, mozgás, elmenni valamerre. Készülni is lehet egy kávézóban vagy könyvtárban.

Több kat. Szoktam olvasgatni, és nem azzal vagyok elfoglalva, hogy cáfolgassam az emberek hitrendszerét. Az ezo kat. Sokan panaszkodnak energiahiányra, itt önbizalomhiány, fáradtságra, kiégésre. Mi racionálisan a sportot javasoljuk, az ezosok a gondolkodásukkal "földeld le magad" Betéved egy "fizikus", akit a "troll" minősítéssel nyugzázzák. "Hova földelsz, mi normális vagy? és mennek a felesleges "energia rabló" viták, ahol a "nekem van az igazam"...

Ennyit tudok ehhez hozzáfűzni.