A mindenkivel mindig kedves emberek csak engem zavarnak?

Előre leszögezem, hogy most NEM azokról az emberekről lesz szó, akik tényleg, eredendően, ösztönből fakadóan kedvesek, minden hátsó szándék nélkül. Bár ilyen emberekből keveset ismertem, és általában azok is nyugdíjasok voltak.

Biztos ismeritek azt az embertípust, aki mindig, minden körülmények között, mindenkivel kedves, mégha a fogát össze is kell szorítania hozzá. És tudom, a megfelelési kényszer ezt diktálja, mármint, munkahelyen, családban, társas összeröffenésekkor mindig mindenki igyekszik magáról egy olyan képet festeni, hogy ő márpedig igen is egy kedves, figyelmes ember. Hogy mondjak egy apró példát, MINDENKINEK boldog születésnapot kíván frászbúkon, mert ha nem teszi, azt hiszi, megfedik érte. Közben meg totál leszarja a születésnapokat, csak kötelességből kívánja. Tehát, most azokra a túl kedves emberekre gondolok, akik nem ösztönből kedvesek, hanem az előbb említett megfelelési kényszer miatt. Akik a hátad mögött lehet, hogy kibeszélnek, utálnak, vagy csak simán leszarnak, de szemtől szembe, vagy a közösségi médiába mindig nyájasak. Na, engem ez az emberi tulajdonság nagyon zavar. Ez nem más, mint képmutatás. Az ilyen emberekről soha nem fogod tudni eldönteni, hogy téged tényleg bír e, vagy csak azért kedves veled, mert mindenki mással is kedves, hogy fent tartsa magáról ezt a képet. Ez a megfelelési kényszer amúgy azért alakult ki, mert általánosan elfogadott tény, hogy a kedves emberek a jófejek, az őszinte emberek meg bunkó parasztok. De az őszinte emberek legalább korrektek ezen a téren. Én például ilyen vagyok. Aki közel áll hozzám, akit kedvelek, azokkal mindig kedves vagyok. Akiket viszont nem bírok, azokhoz bizony hozzá se kell szólnom, szerintem a bőrükön érzik, hogy a pillantásom is égeti őket. Feleslegesen nem osztogatom a kedvességemet, mert azt ki kell érdemelni. Ha mindenkivel mindig kedves vagyok, azzal elinflálom annak igazi erejét. És nem értem, miért az még mindig az általános felfogás, hogy csak aki kedves, az a jó ember. Pedig a jóságnak semmi köze a kedvességhez... Ahogy mondani szokták, az az igazán jó ember, aki titokban teszi a jó cselekedeteket. Mert ha "kirakatból" kedveskedik, vagy teszi a jót, akkor az csak képmutatás.