Szerintetek normális, ha valaki ennyire elfárad egyszerű dolgoktól?

Egyedülálló vagyok,29 éves,de ez mindig állandóan jelen volt.

Több mentális betegségem is van,lehet azok is közrejátszanak,a folyamatosan szorongás,szociális fóbia.

Illetve talán az is,hogy együtt élek olyan személlyel,aki rendszeresen iszik,és mikor részeg nagyon leszívja az energiámat.

Sokszor érzem úgy reggelente,mintha nem aludtam volna ki magamat,pedig volt 7-8 óra alvás.

Égnek a szemeim,stb.

Sajnos nem tudok elköltözni,mert én sem vagyok teljesen egészséges,de én soha nem ittam alkoholt.

Meg nem állítok magamnak lehetetlen akadályokat.

Anyám meg nem tudja elfogadni,ha nem bír többet.

Állandóan takarítani akar,meg,hogy mindenhol egyszerre legyen tiszta minden.

Gyerekkorban nem jöhettek hozzánk játszani a barátok,mert "összekoszolják a lakást",vagy ha kutyánk volt,akkor összekoszolja az udvart.

Vagy ha a szennyestartó félig van,már rakja bele a gépbe,mert "ott áll".

Nem tud lazítani,nem tudja elengedni magát,megakar felelni apámnak,hogy mindig tisztaság legyen.

De nem tud.

Én segítek neki,amennyire tudok,de folyton nem lehet mindenhol patyolat tisztaság,mert nem steril világban élünk.

Sajnos apukám egy 8 gyerekes családból származott,ahol szerintem a szülőket megszólíták,hogy olyan sok gyerek van,és ezzel kompenzálták,hogy folyton takarítottak,hogy ne mondják rájuk,hogy koszosak,vagy a romákhoz hasonlítsák őket.

Ezt pedig apám belevitte a házasságába,anyámba beleverte,hogy mindig mindenhol tisztaságnak kell lenni.

És bírta ezt egy darabig,de már 50 éves,és munka mellett nem bír ennek megfelelni.

Sajnos emiatt sokat iszik,és ilyenkor mindent a családon tölt ki,és van,hogy órákig hallgatni kell,és nagyon lefáraszt,érzem,hogy elszívja az energiámat.