Az állatkínzás ellen való fellépést, miért nem veszik már ki az önbíráskodás vádja alól?

Az utóbbi években szinte hetente hallani erőszakos, sajnos gyakran halállal végződő bántalmazásokról is.

Már régóta rajta vagyok a témán, és volt akitől konkrétan az utcán vettem el a kutyáját, csak azért mert nem nyugodtan sétáltatta hanem állandóan rángatta azt az állatot, még az sem hagyta neki hogy nyugodtan végezze a dolgát, hova siet? Kérdem én. Akkor minek neki állat.

Fenyegetőzött a rendőrrel, mondom most fejezd be mert megfojtalak te moslék, húzzál haza és gondolkozz el a dolgon.

A kutya így pár év után köszöni jól van, családban lett elhelyezve.

Cigány kölyköktől is kellett kölyök kutyát menteni, mondtam nekik hogy mutasd csak milyen kutyád van? Kérdeztem tőlük ha nagyobb lesz tanítjátok, rögtön az volt a válasz hogy már most hergelik ingerlik az erőszakra, simogattam kicsit majd felvettem a hónom alá és eljöttem sietve, kivizsgálás után, féregtelenítés, oltások után közeli barátnál találtam neki helyet.

Képzem magam folyamatosan hogy fellépést tekintve, legyen egy elrettentő kép a kiállásomról, hogy kikkel lehet közelebbről megismerkedni ha egy állatot nem méltó módon nevel.

Egyedül szoktam puhatolózni, érdeklődni, így kisebb a kockázat büntetést tekintve és így nincs meg az esély hogy valaki idővel feldobjon.

Ez a kép pedig legyen elgondolkodtató azoknak akik akár csak kezet is emelnek egy állatra, a magunk fajtához álljanak oda és meghallgatjuk őket szívesen

[link]