Szerintetek annak az embernek aki az interneten követeli hogy őt magázni kell mert azt hiszi ezzel majd jobban tisztelik, valami lelki baja lehet? Vagy kisebbségi komplexusa?

"Nos, ez az átlag. Ebben mi tisztelni való van?"

Akkor nézzük úgy, hogy most te is befogsz állni a szalag mögé. Miért ne? A példában felhozott öreg se erre számított szerintem. Akkor vagy te a pályakezdő szalagmunkás, és ott van ő a 40+-os szalagmunkás.

Ha elfogadjuk, hogy bizonyos szinten a mai fiatalok csak a mai idősek egy leképezése, akkor a fenti példám érvényesül, és már csak azért is ott van a munkatapasztalat mint tényező.

"ez is csak egy példa volt."

És szerinted néhány példával meggyőzöl, hogy egy évezredes jelenség okának és eredetének nincs értelme?

Akárhányszor felhozol egy szalagmunkás bácsikát, én annyiszor fogok felhozni egy swag-yolo-páwa mitugrászt. Nem ugyanott tartunk?

"Mellesleg apám élő példa arra"

Mellesleg az én apám pedig az élő ellenpélda. Jutottunk előrébb?

"AMúgy nem tudhatod hogy mennyi szerelmen esett át egy fiatal és mennyit is gondolkodott."

Ahogy te sem ezt egy idősről, de belátható módon neki mégiscsak több ideje volt ezeken átesnie, és a valószínűség hozza magával, hogy át is esett ezeken.

"Igen, én elítélem a nőkkel szembeni érzékenyebb bánásmódot, mert egy férfi is lehet ugyan úgy érzékeny. Azt kéne felfognod, hogy elsősorban emberek vagyunk és csak utána férfi és nő."

Felfogom. Ezért nem lövöm le, nyúzom meg és rántom ki embertársaimat a főzőlapon, hogy aztán elfogyasszam őket, akárcsak a cordon bleu-t.

De egy még jobb válaszom is van rá:

Emberek vagyunk ezért mindenkinek megadom a tiszteletet. (Erről beszéltél te)

Különböző emberek vagyunk ezért mindenkinek máshogyan adom azt meg. (Erről beszélek én)

Szerintem a kettő cseppet sem zárja ki, vagy akadályozza egymást. Sőt, azt is megkockáztatom kimondani, hogy a második "szint", amiről én beszélek, evolúciósan a társas kapcsolatok egy felsőbb szintjén áll. Ezt arra a jelenségre alapozom, hogy minél intelligensebb egy faj, annál összetettebbé válik a kommunikációjuk, egyre több pontosítást adnak az eszmecseréjükben és egyre több és kötöttebb normákat állítanak fel egymás között.

Persze most lehetne vitatkozni az intelligencia fogalmán, de nem akarok ezen ugrálni. Nem vagyok sem pszichológus, sem etológus.

Egyébként most jutott eszembe, hogy már a vadvilágban is érzékenyebben viszonyul a hím a nőstényhez, mint hím a hímhez. Innen is látszik, hogy ez természetes, és a mi illemtanunk csak ezt a természetes "kénszert" öltözteti át emberibbé.

"Tudod te hogy azon nyelvterületen élő emberek közül, ahol nincs beleépítve a magázódás a nyelvbe"

Nem csak a magázódásra kell azt érteni amit írtam. Az angolban (amiben nincs magázódás) is megvan az udvarias forma, és ott is, ha idősekkel találja szembe magát az ember, akkor nagy eséllyel ez az udvarias forma lesz először kihasználva.

"Mi emberek vagyunk és nem pedig oroszlánok."

Mi is állatok vagyunk, sajnálom. Egy faj, aminek viselkedését több százezer évnyi evolúció épített fel. Az olyan egyszerű válaszreakcióktól kezdve, mint a megdermedés-menekülés-támadás folyamat, egészen a nonverbális kommunikációig, amit javarészt tudat alatt provokál ki a testünk és nyújt információt.

"Mi a kultúránk szerint élünk, az állatok az ösztöneik szerint. "

De a mi kultúránk bizonyos részeit az állati ösztöneink követelték ki. Erről beszélek, mikor a női egyedekkel az állatvilág széles spektruma viselkedik érzékenyebben.

És én most egyébként sem olyan magas és komplex dolgokról akartam beszélni e téma kapcsán, mint a kultúra. Arra akartam utalni, hogy a mi társas-kapcsolataink alapja (legősibb alapja) sem független az állati eredetünktől, mint bármely más emlősé például.

"Az, hogy te lenézed az újdonságot, a mai fiatalokat, vagy éppen nem illik bele a beléd vert világképbe, még nem lesz senki "mitugrász", de te egy csőlátó, beképzelt pukkancs leszel. "

Nézzük meg ezt a mondatod így: Az hogy te lenézed a régit, a mai időseket, vagy éppen nem illik bele a magadba vert világképedbe, még nem lesz senki "kretén", de te egy csőlátó, beképzelt pukkancs leszel.

Amúgy itt megjegyezném, hogy ellenben veled én nem kezdtem el támadni a személyedet. Nem sértegettelek, mégha a megfogalmazásom nem is volt ízlésednek megfelelő.

"És ha tegyük fel az élet bizonyos területein több mindent átélt, azért automatikusan jár a tisztelet?"

Szerintem igen. Ha bunkó, vagy nem tudja kezelni ezt a tiszteletet, akkor pedig automatikusan meg is vonom tőle.

A matektanárod pedig szakmailag tisztelendő, ha jól olvastam ki a soraidból. Az én dédapám pedig nem volt semmi....átlagos ember volt. Egy átlagos ember, aki harcolt a II. világháborúban, megélte a hiperinflációt, a kommunizmus kegyetlenebb és kegyesebb változatát, az 56-os forradalmat, két olajválságot, a rendszerváltást, és még egy gazdasági világválságot. Ez pedig csak az, ami a történelemkönyvekből és levéltárakból kiolvasható. Emellett ott lehetne még a saját naplója, benne, ahogy két fia születik, azok megházasodnak, lesz 3 unokája, utána 9 dédunokája, és az ők változatos problémáiknak a megoldásából és kezeléséből származó tapasztalatok és életesemények leírása.

Te azt mondod, hogy a kor, csak egy biológiai állapot, és ez igaz is, de nem ez az oka, amiért tiszteletet kíván egy idős ember. Én sem ezért adom meg neki. Hanem azért, ami mögötte van. Nem csak egy vászon tetszik nekem, rajta néhány festéknyommal, hanem a festmény és annak mondanivalója. Nem csak a karosszéria és a bőrülés, hanem az autószerelőnek a belefektetett energiája, hogy egy vastelepről fillérekért megvett kasznit évek munkája és erőfeszítés után felépítette. Én egy lehetséges eszmei értékről beszélek (mégha rossz is ez a kifejezés, csak nem találtam mást). Igen, könnyen meglehet, hogy a buszon szembeülő szépasszony sosem szolgált rá a tiszteletre, de amíg nem ismerem, addig az első megszólításom mindig is "Kezi csókolom" lesz.

Szociálisan érzékeny társadalom vagyunk, és lehet mondani, hogy sok szokásunknak nincs valós értelme, de ez képezi a kultúránkat, a kultúra megőrzése pedig sosem lehet helytelen, max. másoknak idegen.

"Nem kéne viccet csinálnod egy olyan dologból, ami igen is komoly társadalmi probléma."

Az egy szarkasztikus utalás volt arra a legnagyobb klisére, amit mondani tudtál.

"hogy ki hány emberrel feküdt le élete során"

Ez nem tudom hogy jött ide. Én eddig csak szerelemről beszéltem, mégha az "egy tucat" kifejezés túlzó is volt.

"Abban már van, hogy ki milyen értéket tett hozzá az életünkhoz."

És szerinted ez csak szakmailag lehetséges?

"Nem ennyire egyoldalu és fekete fehér dolog ez, mint ahogy te be szeretnéd állítani."

Ez mitől egyoldalú?

Mert elsőre azt is lemagázom, aki talán nem szolgált rá?

Ilyen alapon az nem egyoldalú, hogy te is letegezed azt, aki talán egész életét arra szentelte, hogy jobbá tegye a világot a munkájával?

Aki bunkó, azt én sem magázom, aki pedig tényleg tiszteletre méltó, arra te is azt mondod, hogy megérdemelné, hogy tiszteljék is, mint a matektanárod esetében (csak ő ugye, nem követelte meg a magázódást külön).

"Értem én, hogy könnyen és egyszerűen követhető szabályokat akarsz, hisz az iskolában ezen séma alapján tanítottak téged, de sajnos ez nem így működik. "

Értem én, hogy könnyűvé, és egyszerűvé akarod tenni az emberi viszonyokat, de sajnos ez sem így működik.

Minden másra pedig már válaszoltam.

Akkor ennyi idő távlatából én leszek az, aki a kérdésre válaszol :D

Az internetes etikett szerint tegeződni illendő ismeretlenek közti bármilyen netes kommunikációban, kivéve: e-mail, hivatalos megkeresések.

Ha az a bizonyos ember egy fórumon vagy egy chatszobában követeli ki a magázódást, akkor enyhén szólva begyepesedett és kisebbségi komplexusos. Ha viszont közvetlenül, e-mailben lett megkeresve, vagy olyan ismerős akivel élőszóban magázódni szoktatok, akkor viszont jogos a panasza.