Ti hogyan éltétek meg azokat a napokat, amikor kirepültetek a családi fészekből? Féltetek vagy magabiztosan vágtatok neki ennek a kalandnak?

Nem féltem. Felszabadultnak, önállónak éreztem magam.

Ettől még nem szűnt meg a kapcsolat a szüleimmel. De nagyon vártam már, hogy külön élhessek. Szóval nagyon örültem neki, amikor összejött. Azt hiszem, akkor lettem felnőtt.

18 évesen, érettségi után költöztem fel Pestre, ami esetemben 200 km váltás volt. (előző 1 évben havi rendszerességgel jártam fel, szóval annyira nem volt új a hely ...annyira.)

Ennek lassan egy éve, és bár baromira nehéz a családom és az ottani barátaim nélkül, még is úgy gondolom, hogy a legjobb döntésem volt, sokat változtam és fejlődtem, és szerencsére jó irányba.

Természetesen nagyon féltem a következményektől, de mivel én akartam, az én döntésem volt, hát túltettem rajta magam, de azért nem mondom, hogy nem ejtettem el pár könnycseppet az első pár napban :D

Ja, azt még hozzátenném, hogy suli helyett dolgozni kezdtem el, mivel úgy gondolom vagyok annyira talpraesett lány, hogy eltartsam magam, feleslegesen nem terhelném a szüleimet. Az egyetem meg megvár.