Mihez kezdhetnék, ha képtelen vagyok az önálló életre, a társadalomba való beilleszkedésre? 23F

19 évesen végeztem a középiskolával, színjeles eredménnyel. Rögtön folytattam a tanulmányaimat, sajnos egy nagyon piacképtelen szakon, színvonaltalan egyetemen, aminek a fő oka az volt, hogy nagyon önállótlan, félénk voltam (sokszor megvertek vagy kinevettek gyerekként), így a legközelebbi egyetemre mentem, hogy ne legyek távol a szüleimtől. 3 év alatt meg is szereztem a BSc diplomát, tavaly nyáron, próbáltam vele elhelyezkedni, de sehol nem méltattak válaszra sem. A szüleim közben többször nyomatékosították, hogy ideje lenne dolgoznom végre, de nekem fogalmam sincs mihez kezdhetnék, semmihez nem értek, semmiben nem vagyok jó, nem tudok emberekkel kommunikálni, ha ismeretlenek előtt kell csinálnom valamit, szorongok és leblokkolok, a kézügyességem teljesen nulla, nincs jogosítványom se, még barátnőm sem volt soha. Úgy érzem, én valami genetikai hulladék lehetek, aki csak a modern orvostudománynak köszönheti, hogy életben maradt (koraszülött voltam, nagyon), de életképtelen, nem alkalmas semmire.

Egyedüli képességem, hogy jól tudok magolni, bármilyen anyagot megjegyzek, amit elém raknak ès visszamondom, még akkor is, ha fogalmam sincs miről szól, nem tudom értelmezni. A gyakorlatban megvalósítani viszont semmit sem tudok...mi lesz így velem? Szerintetek jobban járna mindenki, ha megölném magam és nem kellene velem kínlódnia a szüleimnek sem? Mert ha a jövőbe tekintek, nem látom, hogy én bármikor is képes leszek önálló életre...