Jobban kellene éreznem magam attól, hogy mások rosszabb helyzetben vannak?

Vannak pesszimista emberek, akik hajlamosabbak az életükben a rosszat hangsúlyosan, a jót pedig kevésbé észrevenni. Ez a tulajdonságuk saját magukat teszi boldogtalanná, tehát nem egy utánozandó minta.

Ha véletlenül betévedek egy kórházba (szerencsére csak kisebb betegségek vagy látogatás miatt), akkor rendszerint megállapítom, hogy de jó, hogy nincs semmi komoly bajom. Legutóbb pl. a szemembe került valami idegen anyag, emiatt várakoztam a sebészeten, de állandóan elém soroltak súlyosan, balesetben megsérült betegeket - végül elszégyelltem magam, és kisomfordáltam a váróból...

A példád úgy lenne pontos, ha azt írtad volna: "... éhes vagyok, de valaki szól, hogy ez a kisgyerek napok óta nem evett semmit, ezért ..."

Igen, ezért odaadtam neki a nálam lévő kekszet, és már nem is éreztem, hogy éhes lennék...

"Ez olyan dolog mint, hogy éhes vagyok, de valaki szól, hogy mások most éppen jóllaktak, ezért hirtelen én sem leszek már éhes."

Pont nem, pont a fordítottja.

A vígasztalási mód viszont megállja a helyét mert abból építkezik, hogy te a saját szintedet csak nálad jobb szintekhez méred, anyagi javak, egészségi állapot, adottság, sors kategóriákban és ezért keseregsz.

Márpedig ha csak a nálad jobbakat nézed akkor egyoldalú a saját sorsod megítélése magadban, azaz nem reálisan, torzítva látod magad. Azt hiszed, hogy te vagy mindennek az alja és még észre sem veszed a segítségedre szorulókat ami felelőtlenség.

Viszont ha hozzáteszed a másik felét akinek nagyon sokkal rosszabb akkor hiteles képet kapsz arról, hogy mi az ami tényleg gáz az életedben és mi az amit csak bemagyaráztak/-tál magadnak.