Miert van az, hogy az embereket hidegen hagyják a társaik gondjai, problémái mikor pontosan tudják hogy segítségre lenne szügség?

Akit alig ismerek annak még akkor sem segítenék ha elmondaná a gondjait, egy pillanat alatt tudatnám vele, hogy a saját nyomorod saját magad old meg!

A barátaim meg ha akarnak valamiféle segítséget, akkor kinyitják a szájukat és elmondják mi a probléma, ha tudok segítek, ha nem akkor csöndbe maradok és nem osztogatok életszerűtlen tanácsokat, amiket én sem fogadnék meg ha a helyébe lennék, csak azért, hogy még jobban kedveljen...

Szerintem kifejezetten rossz szokás valakit addig csesztetni, amíg nem mondja el, hogy mi a baja.

Egyszer szoktam megkérdezni, ha nem akkor nem. Majd ha úgy látja jónak akkor elmondja.

Nagyon kevés ember problémája érdekel, mégpedig azért, mert nekem is megvannak a sajátjaim, mégis naponta egy személy legalább betalatál és elkezdi mondani a kínját, amihez nekem semmi közöm egyrészt, másrészt pedig nem is érdekli, hogy én éppen vevő vagyok-e rá. Csak rinyálni akarnak, de ha javasolsz valamit akkor úgyse értheted vagy ha megmondom hogy nem érdekel akkor még én vagyok a szemét. :)

Pont a minap beszélgettem erről valakivel, aki azt mondta, hogy "lehet, hogy én éppen most temettem el a fél családomat, ezek meg itt sírnak, hogy a körmük alá ment egy szálka."

Ha én meg tudom oldani a gondjaimat anélkül, hogy bárkit is traktélnék vele, akkor másoknak is igazán mehetne. :)

Azért mert már sokszor segítettek eredmény nélkül. Bele lehet unni, hogy komolyan veszel vkit aztán nem volt érdemes.

Helyzete válogatja, ha nagy a baj segít bárki a másikon. Ez tapasztalat.