Normális hogy ezt bajnak érzem?

Te hiszel ezekben a 20 éve létező, megalapozatlan, süket dumákban?

Remélem nem.

Férfi van meg nő! És azok egymáshoz vonzódnak minden esetben.

Isten allergiás pl a homokokra (Sodoma, Gomora, Benjámin nemzetsége, napjaink katasztrófái) de az ember csakazértis csinálja. Aztán még veleszületettnek próbálja magyarázni a dolgot.

A másik, hogy a természet rendjét felrúgva, fenntarthatatlan, pazarló módon próbáljuk ellátni élelemmel a föld lakóit.

Persze nem megy ezért reklámozni kell a homo-, biszexualitást, fogamzásgátlást, hogy ne legyen gyerek.

Pedig sok ország bebizonyította, hogy kb háromszor ennyien is elférnénk a földön.

Az elsőre ne hallgass, hülyeségeket írt.

Semmi gond nincs ezzel, nem bántasz vele senkit. Soha ne legyen bűntudatod ez miatt bűntudatod meg önmagad miatt se. Akik ócsárolnak, azok éretlenek, ostobák és alpáriak. Te hallgatnál ilyenekre? Én nem. Bennük van a hiba, nem benned.

Akkor jobban kifejtsem?

Na leírtam, hogy nem létezik, hogy genetikai hulladék vagy.

Emberi kitaláció, nemlétező dolog a biszexuális kategória.

Ebből következik, hogy kezdeményezz a lánynál és törlöd is magadról ezt a bélyeget.

Ennyi.

Meleg fiú vagyok.

Normális, hogy bajnak érzed, igen. :)

Mármint abban az értelemben normális, hogy idő kell a feldolgozására. Sokan mondogatják, hogy "jaaaj, szegény melegek" stb, viszont amit sajnos a meleg szubkultúra valahogy nem bír megemészteni: a kutatások azt mutatják, hogy a biszexuális coming out és az egyén biszexualitásának feldolgozása általában legalább olyan nehéz vagy nehezebb, mint a melegek esetében.

Eldarálhatnám a szakzsargont meg a tankönyvet, hogy amit átélsz, az pontosan mi is, hogyan is működik (amúgy főként ún. internalizált szenvedésről van szó), de nem ezt fogom tenni, szerintem többet segítek, ha a saját történetemet elmondom, leginkább elrettentő példaként. :D

Először azonban kicsit beoltanám a képmutató álkeresztényeket... A vallásotok nem azt mondja véletlenül, hogy NEKTEK nem szabad ítélkeznetek, mert az az istenetek dolga? Jaaa, várjál... De -.-"

Kereszténynek nem nevezhető szenteskedő, ártó senkik vagytok. Tudjátok, kit nevezek én keresztény embernek?

Pl. azt a papot, aki idejár hozzánk. Nem ítél el senkit, mindenkin segíteni próbál, többször kértem tőle én is tanácsot, és kivétel nélkül olyan tanácsot kaptam, amivel ha nem is mindig értettem egyet, akkor is a szeretet vezérelte.

No... Tehát. :D

Én két évvel fiatalabb vagyok és ötödik osztályban volt az, hogy feküdtem az ágyamon, és egy pasin agyaltam. Leesett, hogy "Upsz, épp azon agyalok, mennyire tetszik az pasi osztálytársam. Hülye van?!"

Azóta se láttam olyan szép szemeket amúgy. xD

És akkor erre pár napra átgondolva a dolgokat, megértettem azt is, hogy a fantáziáim valahogy mindig fiúkról szólnak. :D

És akkor itt jön a feketeleves... Sokan menekülnek sok mindenbe. Én belemerültem a tanulásba, a kávéba és a cigibe.

A tanulás következménye rövidtávon persze jó volt, hosszútávon viszont a választott tudomány (matematika) viszont kétséges kimenetelű, azóta sem tudom eldönteni, ez hogyan hatott rám. Az biztos, hogy a matematikán keresztül fojtottam el mindent, kezdve a frontérzékenységtől a rossz hangulaton át, azzal bezárólag, hogy fiúkról fantáziálok.

Ez ment egy darabig, egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedtem. Egy konkrét hazugság volt az életem.

Az általános iskola elment így.

Felfedezték a gimiben, hogy a természettudományokhoz kifejezetten jó érzékem van, érdemes velem foglalkozni. Ez amúgy részint igaz is.

Az első év maga volt a pokol. Ugye a középiskola nem az a hely, ahol el lehet menni a szexualitás felett, mintegy jóhiszeműen átugrani azt.

Olyan depressziós nem voltam még soha. Napi legalább egy liter kávé, másél-két doboz cigi és többórai matematika volt képes kordában tartani, legalábbis annyira, hogy ne öljem meg magam. Amiből egy barátom kivételével mindenkinek annyi jött le, hogy szeretek gondolkodni és önpusztító életet élek.

Na most... Ez a barátom valahogy megtudta, hogy meleg vagyok. Na csak nem pánikrohamot kaptam az első találkozónál? :DDD

Ez viszont valamit megváltoztatott. Abból, ahogy reagált rá (Hihetetlenül jól, kíváncsian és megértően. Örült, hogy végre van kitől kérdezni. :)), arra sikerült következtetnem, hogy talán nem vagyok a világ legbűnösebb embere, rávilágított, hogy az (elfojtás gyanánt) magamba szívott tetemesebb tudást mindig jóra használom, megbízható vagyok és amúgy is, kicsit dilis és ez tök jó. :D

Tényleg elég dilis vagyok. Hogy finoman fogalmazzak, van bennem kis... Hát... Depresszív zavar némi pszichotikus tünettel megspékelve.

Mielőtt leugatnának... A pszichózis nem hallucináció és egyebek, pszichózis alatt röviden tömören azt értjük, hogy az egyén valósággal való adekvát kapcsolata megbomlik.

A hallucináció más tészta.

Vannak az észlelésnek zavarai, amiket két csoportra osztunk:

illúziók: percepció van, az észlelet hamis

hallucinációk: percepció nélküli észlelet.

Az sem pszichózis, hogyha valaki megbolondul és egy agresszív állat. Az agresszív és az elkerülő magatartás az ún. averzív jel hatására jön létre, továbbá a tudati integráció és vigilitás általában együttes zavarainál (különösen tenebrózus állapotok) lépnek fel.

Szóval visszatérve... :D

Úgy sikerült rájönnöm arra, hogy nem vagyok rossz ember összességében, a "hibám" mindössze annyi, hogy a pasikra bukom. Persze vannak ezenkívül hibáim, elég sok, félreértés ne essék. :D

Amit kidomborítanék a sztorimban, az elfojtás: tönkretett fizikailag, lelkileg, továbbra is rányomja a bélyegét a kapcsolataimra, azóta is pszichológushoz járok, hogy az állandó szorongást leküzdjem. Az a kár, amit a rideg valóság okoz, soha nem ér fel azzal a kárral, amit az elfojtás okoz. Nem vagy hibás semmiért, nem vagy rossz ember. Ezt persze nem tudom, de jót kell feltételezni mindenkiről. :)

Tehát... Sok módja van a feldolgozásnak. Az elfojtás nem opció.

Szép napot! :)

Üdvözlettel (a drága álkeresztényeknek): egy ateista, b**i szenny, aki összeesküvést sző ellenetek, hogy egyszer átvehessük a világ fölötti hatalmat és mindenkit meleggé tegyünk, hogy fenntartható legyen a népesség. :D

Komolyan, ennyire futja, emberek?

Na, pl. amúgy ez is hibám. :D

Sokan hozták már föl, hogy ritka csípős a humorom. :D

Amióta világ a világ, voltak egymástól (vagy a többségtől) eltérő irányú szexuális orientációk. Abnormalitásukat elsősorban az adott kor adott társadalmi értékrendje határozta meg, és ez most is így van. Teljesen független maga a tény attól, hogy ez most szerzett vagy veleszületett dolog, ezért úgy gondolom, hogy adj hálát a sorsodnak, hogy olyan helyen és időben születtél, ahol módod van gyakorlatilag teljes értékű életet élni, mert lehetne sokkal sanyarúbb sorsod is (már ha túlélnéd), mint tudatlan tizenévesek picsogását hallgatni :)

Ettől függetlenül az evolúció "álláspontján" vagyok.