Milyen normális, rövid választ lehet adni arra ha állandóan azon csodálkoznak hogy vékony vagyok? 22N

Én 180 cm-rel 55 kg vagyok. Ha kérdezik, akkor genetika, vagy megmutatom a táskát, hogy mennyi kajám van szemléltetésként - így már nem szoktak ezzel zargatni, de találtak más dolgot amivel tudnak kötözködni: túl fehér vagyok (bár Európában, Magyarországon nem értem miért meglepő ez).

21/F

Szia, itt 180cm-49kg jelentkezik! Sajnálom hogy beszólogatnak neked :( Mint sorstárs(akk)al, megosztom az én tuti technikámat: Ha valaki megkérdezi, Miért vagy ilyen sovány?/(ha kedves akar lenni:vékony), mostmár reflexből kérdezek vissza: És te miért vagy ilyen kövér? A legtöbb ilyenkor elhallgat és elhúz a p.csába. Nem egy szociális módszer, de egy ilyen után úgyse barátkoznék velük...

(mielőtt valaki beleköt nem bántottam soha senkit a súlya miatt, de ha valaki bunkó én is átmegyek bunkóba)

Igen, bántó tud lenni a dolog, ha bántásként éled meg a kérdést, de azért a hangsúlyból kiszűrhető tulajdonképpen mi is az illető szándéka.

Hozok példákat az életemből

"Nem szereted a szallonnát?"

Nem értettem, csak útólag mire fel kérdezi. Egyébként, nem szerettem a szallonnát.

A mostohám az folyamatosan piszkált a soványágom miatt, én úgy éltem meg, hogy NEM VAGYOK JÓ.

Édesapám nem sovány, de gyerekkorában az volt a szegénység miatt (hatan voltak testvérek) A legkissebb lánynak az orvos azt mondta egyen csirkeporcogót, mert itt elsősorban a csontokról van szó, hogy a csonttömeged x/~ nem pedig a zsírosodásról, na és ott az izomtömeg is, ami fejleszthető.

Egyedül a matektanárnőből jött őszinte x/~, mert valahogy felmerült a mateken kívül a sport, mondtam karatézni szeretnék. Hozzám ért a karomhoz, s azt mondta: Az nagyon jó.

Az karate edző (felnött férfi zöld öves) megkérdezte a korom, és láttam rajta, mit gondol, aggódott. Sejtettem, mi a gond.

A Kick Bosz edzésen, megdicsért minket az edző a munkánkért, én meg direkt! Kihúztam magam, feszítettem (hú de menő vagyok). Nem tudom az edző mit élt meg akkor belőlem, látta-e a fricskát, v. tényleg azt hitte, a dicsérete engem feltöltött, és most jó leereszt, s aláássa az önbizalmam, szóval azt mondta "bőregerek...." A többiek nevettek, de már akkor éreztem, azt, hogy nem vagyok jó, és ez a dolog lényege.

Pával kináltak. Nem iszok. "Inkább egyen!"

Egyszer meg azt mondák, hogy Auschwitz-ból menekültem el (értem a viccet, de ez azért ez túlzás)

Aztán az évek során rájöttem, kik a sovány emberek, milyen gondolkozás jellemző rájuk. Sokat beszélgettem sovány és dagi emberekkel. Ráfoghatjuk a genetikára, az egészségtelen táplálkozásra, pedig sokkal többröl van szó.

Ha megfigyeled a hosszútáv fútókat, mind sovány. Nem biztos nem eszik. Ha nem eszik, hogy tud lefutni 30-50 kilómétert?

A rövidtávfutók, mind izmos. Vállas, combosak, még a nők is!

Mi a különbség a kettő között? A rövidtávúnak kirobbanó erőt használnak, az gyorsan le is merítik.

A hosszútávfútónak be kell osztania az erőt, és tartani a futtó ritmust, nem érez fáradságot, amikor átesik a holtponton ő lesz maga a futás.

Személységben is eltérő a sovány-dagi. Ha egy vidám soványt látsz, biztos nem marad sovány, de ha egy szomorú dagit, az majd fogyni fog.

Az ételt a legtöbb ember, nem arra használja, amire való, nem eszik, hanem zabál.

Mélyebb szinten ezt a "sovány vagy, nem eszel, mi bajod", mindig megkapod, amig gátlásaid vannak a testedet illetően. Biztos észrevetted, némely elhízott, viccet csinál a súlyából, őt tanán már nm érdekli a dolog, és magát bántja "ilyen dömper, mint én...", mielőtt más tenné meg.

Ha elfogadtad magad, még akkor jönni fog egy-két text, amikor a soványságod a téma. Nem szabad rejtegetned a testedet, az nm vezet jóra. A jókedv, a mosoly, jóindulat, ezek számítanak, s nem az ember súlya, mindenki olyan, amilyen, sporttal formálható a test, a gondolkodás, kedély.

Én színtévesztő vagyok és ha valaki megtudja rögtön rámutat a pólómra és megkérdezi hogy "az milyen színű?" Így kb ötvenedjére fel tudnám érte pofozni az aktuális embert. De már újabban amikor valaki megtudja és látom mire készül azonnal rászólok, hogy meg ne kérdezd milyen színű mert ütök. Aztán elmagyarázom h 10ből 10en ezt kérdik és már nagyon unom. Meg szokta érteni mindenki.

Kérdező neked is ezt javaslom, hogy mindenkinek külön el kell magyarázni h te ilyen vagy és már sokadjára idegesít is hogy a súlyoddal piszkálnak meg sértő is stb, meg fogja mindeni érteni szerintem.

Átérzem a problémádat. Nekem sincs evészavarom, és még csak extrán sovány sem vagyok, ráadásul ugyanannyi kiló vagyok már vagy 20 éve, de pár napja egy összejövetelen egy rég nem látott barátnőm ahogy meglátott közölte, hogy „jesszusom, szörnyen vékony vagy, egyél többet, mert ez rémisztő”, majd a férjemet kezdte el viccesen kapacitálni, hogy szóljon rám, mert biztos neki sem jó, hogy „nincs rajtam mit fogni” (a férjem persze közölte vele, hogy mázli, mert pont így szeret).

Elsőre még nem szóltam semmit, csak mosolyogva látványosan betoltam valami igazán ínycsiklandónak (és kalóriadúsnak) tűnő kaját, de miután a lány egész este ezzel nyomasztott, elmondtam neki, hogy ez pont akkora taplóság, mintha egy kövér emberhez menne oda úgy, hogy „jesszus, de dagadt vagy, hogy nézel ki!” – s azt valamiért nem csinálja, ugye? Akkor engem is hagyjon békén, legyen szíves.

Megjegyzem, ő láthatóan felszedett pár kilót, de nekem eszembe nem jutna azt mondogatni neki, hogy „de nagy a segged, drágám, egyél kevesebbet”.

Bocs, hogy nem megoldást írtam, csak azt akartam kifejezni, hogy csodálo, miért nem érzik az emberek, hogy az ilyen beszólások is pont olyan parasztul hangzanak, mint a kövérekre tettek.