Miért vagyok ilyen lehangolt, depressziós hangulatú? Többi lent

Az úgynevezett kiégés (burnout) apró jeleit érzem a soraidban és ez okozhat lehangoltságot. Több eredményre vágysz és érdemelsz. Írtad is hogy: "...valami jól megérdemelt munka gyümölcse - szerű."

A kiégés akkor lép fel amikor kisebb az eredmény mint amit az ember megérdemelne. A fősuli végeztével én is átéltem a kiégést. Szerencsére megengedhettem magamnak azt hogy évtizedekig se dolgozzak sehol, mert a szülői gazdaságban tevékenykedve nem csak megéltem de közben szabad is lehettem. És ez volt gyógyír a kiégésre. Mert úgy élhettem mint a milliomosok, hogy szabad vagyok és azt csinálom amihez kedvem van.

"A sikeres ember az, aki reggel felkel, este lefekszik, és közben azt csinálja, amihez kedve van."

(Bob Dylan)

"A boldogság ott kezdődik, amikor azt csinálsz, amit akarsz, és nem azt, amit mondanak."

A fősuli ideje alatt nagyon de nagyon nem teljesült a fenti két idézet. Az iskoláknak, főleg a felsőoktatásnak a szellemünk templomának kellene lennie, ahol jól érzi magát a gondolkodó elme. Erre az én fősulim lélekromboló pokol volt. A tanárok szerették játszani a komcsi fullajtár és a munkatábori fegyőrök szerepét. Bár jó tanuló voltam, jelesre diplomáztam, mégsincs jó véleményem az egész oktatásról.

A szülői gazdaságban töltött évek alatt tréfásan azt szoktam mondani hogy parasztként is nagyobb úr vagyok mint előtte mérnökként. Akkor pedig súlyos baj van a felsőoktatásban, nem?

Magát a tanulást én is szerettem és a mai napig imádom a tudományokat. Önszorgalomból találmányom is született a nagy szabadságomban. A munkatábori stílust nem szerettem. Hasonlatként a gyakorikérdések egyik válaszolójának sorait említem, aki szorongott a tornatanárától és a tornaórától a rossz tanár és annak stílusa miatt. Pedig ez a diák küzdősportra járt önszorgalomból, sokat edzett és konditermezett. De ez nem jelentette azt hogy élvezi a szadista tornatanár beütéseit is, amiért fegyőrnek képzelte magát.

Szerintem elvárható lenne az hogy a dilomásokat és a leendő diplomásokat ne kezeljék úgy mint ha például lazább életű szakmunkástanulók lennének. A gondolkodó elméknek több tisztelet jár. Legalábbis én így látom a fősulimra visszagondolva. Érezned kell a munkád megérdemelt gyümölcsét. Nem elég egy-egy jeles érdemjegy.

A boldogsághoz sikerélményre van szükség, és ígéretes célokra. Úgy látom ezzel te is tisztában vagy. A legfontosabb viszont az, hogy sikerélmények ne csak a karrieredben érjenek, hanem emberi kapcsolatokban is. Sőt a magánéleti sikerek fontosabbak, mint a szakmaiak.

Egy hozzád való párt kell magadnak találnod. Az mindent megváltoztat.