Ez 10-es skálán mennyire brutális?

Kedves utolsó válaszoló! Teljes mértékben egyet értek veled. Nem olvastam a kérdésednél végig a kommenteket, de az első válaszolónak volt egy érdekes hozzászólása. ""Ez a nagy oktatási reform, hogy ne tömjük a gyerekeket "felesleges tudással", hanem gyakorlat alapúan az életre tanítsuk? "" - ez mind szép és jó, de szerintem az alap műveltség nem fölösleges tudás. Igen is illik ismerni a hazánkat, a körülöttünk lévő országokról is tudni kéne egyest s mást és európai emberként Európát illik és elvárt valamennyire ismerni. Másrészt, az is alap dolog, hogy a saját hazánk kultúráját, történelmét és földrajzát köpni-vágni kéne egy bizonyos szinten. Nem azt mondom, hogy legyen mindenki "húú de művelt", de azért az alapszintet nem ártana elérni. Egyébként az alap műveltséggel is az életre neveljük a gyerekeket. Pl.: Olyan ismereteket szerezhetnek a gyerekek, amikkel könnyebben boldogulnának az életben; azzal, hogy egy gyerek bővíti a lexikális tudását, egyben a memóriáját is fejleszti; de ami a legfontosabb, hogy fejleszti a gyerek értékszemléletét, aminek segítségével könnyebben el tudja dönteni, hogy mivel szeretne, majd foglalkozni felnőttkorában. Sokan mondják, hogy a humán tantárgyaknak semmi értelmük nincsen, és ezekkel foglalkozni csak időpocséklás. Valaki őszintén megmondta, hogy a kötelező olvasmányok baromságok és a gyerek ne pazarolja erre a fiatalságát. Az az ember azt is bevallotta, hogy ő sem olvasta el azokat. Azaz, volt pofája egy jelzőt (idézem:"marhaság") tulajdonítania a kötelező olvasmányoknak, amiket nem olvasott el. Ez a példa tökéletesen reprezentálja azt, a tényt, hogy az emberek olyan dolgokról alkotnak véleményt, amikről alig tudnak valamit. De ebben pedig az a lesújtó, hogy a saját véleményét úgy mondja, mintha az lenne az objektív valóság, pedig ez csak egy szűk látókörű ember szubjektív véleménye. Ami azt illeti a kötelezők nem olyan borzalmasak. Igaz én a Kőszívű ember fiai című regényt hetedikesekkel nem olvastatnék, mert egy átlag 13 éves gyerek nem elég érett ehhez a műhöz, ráadásul nagyon régiesen van megírva, viszont az Aranyembert simán a kezükbe adnám, míg a másikat inkább 10.-esekkel olvastatnám. Különben is a legtöbb kötelező egyáltalán nem tűnik elolvashatatlannak és emberpróbálónak, nem hiszem, hogy legalább napi 15 oldal olyan megterhelő lenne. Max félóra az egész. Egyébként a humán tantárgyak kimondottan fontosak, főleg az irodalom, ami részben erkölcs -és önismerettan is, ráadásul szórakoztató is tud lenni. Ki nem imádta a Csongor és Tünde című drámai költeményt színpadi előadásban?- lenyűgöző (aki nem látta, annak ajánlom, hogy menjen el és nézze meg). A történelem, ami nekem egyébként a szívem csücske, ha objektíven nézzük, egy érdekes tantárgy. Mondhatnak bármit az emberek, a humán tantárgyak ugyanannyira fontosak, mint a reál tantárgyak. Az már egy másik kérdés, hogy kinek mi jön be.

Amúgy amit mondtál, hogy a mai 13-14 évesek lesújtóan tanulatlanok, alig akartam elhinni. Megpróbáltam egy kicsit jobban elképzelni ezt a helyzetet. Tulajdonképpen nagyon sok mai tini még 10 éves se volt, mikor megkapták az első okos telefonjukat, ami megnyitotta nekik a kaput az elbutulás felé. Facebook, youtube, instagram, játékok és még sorolhatnám. Szóval nem csoda, ha ezek után inkább az elektronika az elsődleges, mint a tanulás. Amúgy törvénybe kéne iktatni, hogy 12 éves koráig egy gyereknek ne legyen okos telefonja és ezt szigorúan kéne ellenőrizni. Gondoljatok csak bele. Rohadtul nem tesz jót a szemnek, ami az érzékszervek közül kimagaslóan fontos; egy 8-12 éves gyerek inkább futkározzon és játsszon a barátaival, minthogy egész nap gubbasszon és simogassa azt a szart; a személyiség fejlődésének se tesz jót....leegyszerűsítve nem tesz jót a mentális-intellektuális-fizikai egészségnek.

Ezzel nekem nem mondtál újat, hogy nem erény a tudálékosság. Mellesleg az erény az erkölcsi kiválóságot jelenti, a tudálékosság közel sem egy erkölcs típus. Bár egyszer azt is leírtam az egyik kommentemben, hogy tudálékos vagyok. Ha jobban belegondolok ez nem teljesen így van, mert én egy tudálékos emberrel ellentétben mindig tudom, hogy miről beszélek és csak olyan dolgokról beszélek, amikről kellően informálódva vagyok. De azt nem tagadom, hogy szerénytelenül fölvágok a műveltségemmel és olykor másokat megsértve okoskodok, de ilyen cselekedetekre csak akkor vetemedek, ha a tanulatlan emberek megpróbálnak műveltnek mutatkozni, ami természetesen nem sikerül nekik, mert nem olvasnak én pedig vagyok olyan hülye, hogy osszam nekik az észt.

Amúgy ma az egyik osztálytársamnak nem jutott eszébe az önkritika szó és helyette azt mondta, hogy "belső kritiZÁCIÓ". WTF? Olyan szó nem létezik, hogy "kritizáció". A kritika egymagában egy főnév, minek átalakítani egy másik főnévvé. Kritizáció....ba52d meg. Nem tudom, hogy nektek mi erről a véleményetek, de ez gáz. Erre csak az olvasás az egyetlen gyógymód, tetszik vagy sem. Ebben az a legelszomorítóbb, hogy egyre több gyerek ilyen.

Egyszer föci órán a székely (hangsúlyozom, székely) földrajz tanárunk a földtörténetről mesélt nekünk és szóba került az őshal, aki kimerészkedett a szárazföldre, majd az ő leszármazottjai lettek az emlősök, kétéltűek, hüllők és madarak. Na és ő azt mondta, hogy ezt a tényt az támasztja alá, hogy a magzat az anyaméhben KOPOLTYÚVAL lélegzik, ami egy baromság, olyankor egy magzat a köldökzsinóron keresztül jut mindenhez. De ez még csak a java, azt is mesélte, hogy neki volt olyan tanítványa, akiknek megmaradtak a kopoltyúi és az osztálytársaim mind elhitték, sőt még az az osztálytársam se vágott közbe, aki biológusnak készül. Ez még székely viccnek is rossz, mert ez a szituáció komoly. Nem kicsit lesújtó. Oké, a tanár egy féltéglás székely, de ez ne legyen már mentsvár. Pont, hogy a tanároknak kell az adott témákról, amikről beszélnek, 100°%-os tudással rendelkezniük.