Rettentő nagyképű vagyok, magammal is alig állok szóba! Ha elvállalok egy legalja melót az észheztérítene? Vagy mit kéne?

Így neveltek. Én vagyok a jóképű, az okos, ne szégyelljem, mutassam meg a gyengéknek, ne hagyjam magam, ne legyek álszerény. Apám ugyanilyen, rendszeresen meg is verték régen. A nőknél jó volt mint én is de egy barátja se volt mint nekem.

Jóindulatú vagyok, gyakran segítek másokon. Ha látok valakit rossz helyzetben, ha nem is ismerem rögtön segítek ha van rá lehetőségem.

Csak ez a hülye nagyképűség. A kiállásom, a mozgásom, mindenről sugárzik. Utálnak is miatta mások. A csajoknak bejön, de az más dolog. Azokat is úgy szedem fel, hogy míg mások nyaliznak nekik, én le se .... őket, sőt rajtuk is átnézek vagy be is szólok nekik ha nagyon játszák az eszüket. Valahogy mindig bejön, maguktól jönnek.

Mivel szülői háttér miatt jó iskolákba jártam, jó állásom volt mindig is! Nem voltam elkényeztetett gyerek mert nem vettek meg nekem semmit, nem kaptam autót csak egy régi Swiftet pl de lehetett volna új Merci is akár. Az a vicces hogy azzal is marha nagyképű tudtam lenni. Szóval soha nem kellett kétkezi munkát csinálnom vagy bármit ahol leizzadhatnék vagy lenne egy gyökér főnököm aki csicskáztat.

Túl vagyok egy nagy szakításon, szétköltözésen, új életet akarok kezdeni. Külföldön akár.

Arra gondoltam ha vállalnék valami gané munkát az észheztéríthetne! Valami gyári több műszakost. Sajnos hiába próbáltam tudatosan levenni az arcból, ilyen vagyok, talán egy kis izzasztó munka segítene. Mivel nem valótlan amit a szüleim mondtak rólam mindig, ezért gyakori hogy az emberek 99% jópofizik velem, haverkodnak, ahelyett hogy valaki megmondá nekem az igazat vagy beszólna nekem! Pedig abból hogy soha nem hív senki tudom hogy utálnak csak ha találkozunk inkább nyalnak.