Egyedül maradtam?
Hosszu éveken keresztül megfelelési kényszerben éltem,amit persze nem vettem észre.Próbáltam mindenkinek a kedvébe járni.Ha segitséget,lelkitámaszt vártak tõlem szivesen megtettem, azt hittem igy a helyes.Konfliktuskerülõ voltam.
Már nem akarok megfelelési kényszerben élni, igy egyedül maradtam.
Most mit tegyek, ujra éljem a régi helyzetemet,mert igy nehéz az életem,viszont nyugodtabb.
Önmagában az, hogyha kedves, segítőkész, békés (ha úgy tetszik konfliktuskerülő) vagy, egyáltalán nem baj, sőt pozitívum. De valóban csak addig, reális határok között mozog, és bizonyos mértékig kölcsönös.
Hogy hol találsz olyan barátokat; akik körében kölcsönös segítségre, megbecsülésre találsz; ahol a Te esetleges egyéni dolgaiddal kapcsolatban türelmet, hibáiddal kapcsolatban megbocsátást találsz?
Tehát ahol élhető közösséget találsz?
Manapság nehéz ilyet találni.
De legjobb esélyeid akkor vannak, ha egy Gyülekezetet keresel fel. Rendes Református vagy Evangélikus Gyülekezetre gondolok, nem valami modern szektára.
A Gyülekezeten belül pedig csatlakozol valamilyen életkorodnak/élethelyzetednek megfelelő csoporthoz (IFI, férfi/női Bibliaóra, stb...).
Persze nem állítom, hogy a Gyülekezetek közül mindegyik jó; de ha elég ideig keresel, előbb-utóbb valószínűleg találsz egy jót.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!