Az normális, hogy teljesen közömbös vagyok az újszülöttek/kisgyerekek iránt?

Huszonéves lány vagyok, és teljesen hidegen hagynak a kisbabák. Nem nagyon nézek rájuk ha a közelemben van egy, kivéve persze ha ismerős gyerekéről van szó, akkor talán még szívesen a kezembe is fogom, de vadidegen gyerekét most miért kéne körbeugrálnom? A kutyákat pl. szeretem, és ezerszer szívesebben dícsérem meg egy gazdinak a kutyáját, minthogy egy anyukának gratuláljak a gyerekéhez. A legrosszabb a hisztis óvodás, azokat végképp nem tudom sajnálni, akiknek a gyerekük a torkaszakadtából ordít a boltban, ha nem kap csokit :D Kb. iskoláskortól kezdve már bírom a gyerekeket, akkor már lehet velük értelmesen beszélni és játszani, de addig, csak egy kínlódásnak látom az egészet, aki játszik mások idegeivel, próbára teszi a párkapcsolatot, elveszi az időt az ember társas életéből, stb...