Mire jó az ilyen mértékű korlátoltság? Ismerte (te) k olyanokat, akiknek nincs igazán hobbijuk, mert szinte mindent hülyeségnek tartanak?
Volt egy ismerősöm, akivel főleg azért szakadt meg (az amúgy sem túl hosszútávú) ismeretség, mert kibukott, hogy milyen szűklátókörű volt.
Ha (az érdeklődésére) elmondtam, hogy épp X filmet/sorozatot nézek vagy valamilyen (általában fantasy vagy krimi) regényt olvasok, esetleg X videojátékkal játszok, szinte mindenre az volt a reakciója, hogy "az micsoda hülyeség", vagy "azt hittem, hogy értelmesebb dologgal foglalkozol".
Mint kiderült, őt igazából kb. semmilyen film nem érdekli (csak történelem témájú dokumentumfilmeket néz), mert szerinte minden film s**r, minden TV sorozatot hülyeségnek tart, regényt életében nem vett a kezébe, csak történelemkönyveket hajlandó olvasni.
Az érdeklődési köre a történelemben ki is merült. Semmi más nem érdekli, nincs semmilyen hobbija, mindent értelmetlennek és baromságnak tart. Ezt tanulja felsőoktatásban, ebben akar dolgozni, de az élet minden más területén teljesen érdektelen. A matematika értelmetlen hülyeség, a nyelvtan ostobaság (nem is tud és/vagy akar helyesen írni), az idegennyelv felesleges, stb. Hírekről nem tájékozódik, nem érdekli, mi történik (jelenleg) körülötte, semmi nem nyűgözi le.
Én, személy szerint, nem tudnám elképzelni az életem úgy, hogy csak egy területre szűkül az érdeklődésem. Nem egészséges egy dobozban élni, és csőlátással szemlélni az életet, másokat, vagy bármilyen szórakozási formát, hobbit, sportot, kikapcsolódást.
De ezeknek az embereknek ez miért jó? Ez fakadhat egyfajta depresszióból is akár, hogy semmi sem érdekli, leszámítva egy dolgot? Vagy csak egyszerűen korlátolt?
válasza:Semmire.
De a másik véglet se jó, mikor az embernek nincs kritikai szemlélete, és minden szart elfogad, megnéz és szeret, amit a média elé tol.
Meg kell találni az arany középutat a kettő között.
válasza:Apám volt ilyen. Mondjuk őt több minden érdekelte (történelem, haditechnika, stb.), de ami más témájú volt, azt leszólta. Idővel jöttem rá, hogy ez egyfajta keserű dominancia fittogtatás, alázás akar lenni.
Mert milyen már az, hogy valaki örömét leli valamiben és akkor nem is normális kritikát megfogalmazva, hanem buldózerként lehurrogjuk? :/
Szerintem a főnöködnél is valami hasonló lehet a háttérben.
Ja és apám depressziós is volt.
Szóval jól látod.
#1
Az arany középúttal egyetértek.
Van, aki napi szinten ontja magából gondolkodás nélkül a bölcsességeket, és szerinte az utcára is veszélyes kilépni, mert mindent megkérdőjelezés nélkül elhisz.
Az sem jó, ha mindent úgy és abban a formában fogyasztunk és elfogadunk, ahogy van.
Találkoztam már olyannal is, aki megrögzötten állította, hogy egy X dolog (legyen az egy könyv/film/sorozat/stb.) milyen csúcsszuper és szórakoztató volt, de közben neki is csak ímmel-ámmal tetszett. Nekem pl. kivesézte részletesen, miért is túlértékelt az a dolog, másoknak meg vakon ajánlgatta, hogy "igen, nézzed/olvassad csak, nagyon király" és ehhez hasonlók.
#2
Nem a főnököm, csak egy ismerős. (Egyetemen találkoztunk.)
Nagyon érdekes szemlélet, egyébként, hogy erőfitogtatás és dominancia jele akar lenni. Az illető, akiről beszéltem, a későbbiekben szintén agresszív és olykor rasszista, sőt, mizantróp megnyilvánulásokat tett. (Ez még jobban hozzájárult ahhoz, hogy megszakítottam vele a kapcsolatot.)
válasza:Ja, bocs, nem tudom miért írtam főnököt.
Azt akartam is kérdezni, hogy nem voltak-e szélsőséges nézetei, apámnak voltak, meg ezek sajnos gyakran összefüggnek. Hát akkor igen, van ilyen típus.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!