Miért kell sok szülőnek ilyen borzalmasan álszentnek lennie?
És itt nem 13-15 éves gyerekekről beszélek.
Rendre olvasok itt is olyan kérdéseket, hogy sokkolva van anyuka/apuka, mert a 17-18 éves gyereke nemi életet él, és megtalálta a gumit/tablettát, 20 évesnek akarják tiltani az együtt alvást, mert az hogy néz már ki, meg micsoda erkölcstelen, stb. Fel vannak háborodva, meg vannak rémülve, hogy megtalálják a nagykorú gyerekük fogamzásgátlóját/gumiját, vagy hogy 17 évesen valaki a párjával akarna aludni.
Volt olyan, aki szörnyülködve mesélte, hogy a gyereke nemi életet él, pedig nem is akarnak gyereket.
Vagy ugyanez, amikor apuka úgy félti a 17-18 éves lányát a nála 1-2 évvel idősebb barátjától, mintha egy 6 évest féltene egy 36 évestől.
Én ezt nem értem. Miért kell ilyen gusztustalanul álszentnek lenni? Sok szülő konkrétan úgy csinál, mintha ők sosem szexeltek volna (vagy max csak gyerekcsinálás szempontjából), mintha ők szűzen házasodtak volna meg, mintha ők soha nem láttak/néztek volna pornót, mintha ők sosem aludtak volna egymásnál. Effektíve mintha ők sosem lettek volna fiatalok. És itt nem játszik az, hogy csak "védeni" akarják a gyereküket, mert tényleg nem egy olyan szülő van, aki kiakad azon, hogy pl a 17 éves gyereke nemi életet él, és védekezik, tehát felelősségteljesen csinálja....
Múltkor olvastam egy olyan kérdést, ahol a kétségbeesett anyuka tanácsot kér, mert sokk érte, mert megtalálta a 21 éves lányának a fogamzásgátlóját, és nem tudja, hogy mihez kezdjen....
Mire jó ez a nevetséges álszentség?
Én szülő vagyok, de biztosan nem fogok ilyen balfék módon viselkedni, mint amit itt kifejtettél kérdező...
A fiacskám meg fogja kapni a megfelelő szexuális útmutatást, ha eljön az ideje (még csak másfél éves) onnantól fogva nem fogom korlátozni. Akkor hancúrozik, amikor akar és annyit mesél el ezekből, amennyit jónak lát. Abban fogok neki segíteni, amiben kéri, de arra törekedni fogok, hogy a kapcsolatom jó legyen vele és ne csak az apjának, de a barátjának is tartson.
Elöttem szóló.
Végre egy értelmes ember! Nagyszerű apa vagy/leszel!
Ennek az az egyetlen szépséghibája, Jani, hogy szinte mindenki így indul neki! MAJD, ha lesz gyerekem, MAJD, ha eléri ezt a kort, akkor MAJD így meg úgy csinálom. Csakhogy az élet nagy tréfamester, és sokszor nem azt nyújtja, amit beígért. A szülőség mibenlété nem tanítja senki. Azt saját gyerekeinken kell megtanulnunk, mint ahogy a szüleink is rajtunk, "a mi kárunkon" tanulták meg. (Ha egyáltalán.) És nincs két egyforma gyerek! Még a testvérek között is hatalmas különbség lehet. Az egyiket elég kézen fogni és úgy vezetni át az élet korára jellemző útvesztőin, a másikat keményebb eszközökkel kell fogni, ha szeretnénk, hogy egyáltalán a felnőtt kort elérje.
Természetesen nem arról beszélek, hogy nem értek egyet a kérdésben szereplő kirohanással, hiszen valóban túlzás, amit kérdező elénk vetített. De azt is látnunk kell, hogy a kamasz-, illetve fiatal felnőttkor az őrültségek kora. Ez a dolgok rendje! Hülyeségeket csinálunk, mert csak így tudjuk megtapasztalni a határainkat. Megyünk előre, amíg lehet, aztán az élet pofonjaitól észhez térünk. A szülő feladata az, hogy ésszerű határokat szabjon, amit ha át is lép a gyerek, még túlélhető pofont kap csak az élettől, és nem olyat, amibe belehal, vagy ami az egész hátralevő életét tönkre teszi.
Nem ígérem, Janikám, hogy 15 év múlva is itt osztom a zeszet. :-))
Ha minden igaz, a jövő tavasz már otthon talál, és végre nekiláthatok nagyszabású terveim megvalósításának. Mindazonáltal könnyen lehet, hogy találkoztunk még valahol, (pl irodalmi berkekben) hisz utunk egy; az ember üdve.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!